Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Sümegh Lothár internálása és rövid pályaképe 147 katonái által elkövetett erőszakoskodások relativizálásáról , és, Sümegh Lothár értékelése szerint, azoknak a magyar katonáknak a befeketítéséről volt szó, akik nem követtek el bűncselekményeket. Megjegyzendő, hogy a Vaskó-féle érvelés nagyon hasonlít egy, a megszálló Vörös Hadsereggel érkezett, bizonyos Lebov századoséra, aki 1945. április 12-én a soproni városi színházban tartott ünnepségen mondott beszédet. A rendezvényen megjelent „elnökségben” Vaskó Kálmán is helyet foglalt. Lebov százados itt kifejtette, hogy a magyar népet nem tekintik ellenségnek, s nem azonosítják a „Horthy -Szálasi-féle bűnös kormánnyal”, párhuzamba ál lította a szovjet katonák kegyetlenkedéseit és a magyar honvédeknek tulajdonított – a leírása alapján valóban szörnyűséges – bűntetteket. Ez alapján kisebbítette a szovjetek – „nagyszámú csellengők (...) de esetleg katonák” – részéről elkövetett erőszakoskodások mértékét , é s felnagyította a magyarok kegyetlenségét, akik állítása szerint Ukrajna északi részén található szülőfaluját is elpusztították. Előadása azért is volt különleges a soproni közönség számára, mert azt Takáts Kálmán nemzeti bizottsági elnök emlékei szerint „csengő és tiszta magyar nyelven” mondta el. 43 Bár Sümegh nem Lebov hónapokkal korábban elhangzó szavaira reflek tált, a hasonló gondolatmenettel kapcsolatban felháborodásának adott han got: „az újságpapír fehér maradt, mert élettelen anyag, nem tud pirulni, én azonban nagyon elszégyelltem magamat, s velem együtt, azt hiszem, sok jóérzésű magyar ember.” 44 Természetesen nem a közelmúlt szörnyűségeivel való szem benézés ellen volt kifogása. Tisztában volt vele, hogy voltak – mint írta – „önmagukról megfeledkező tisztek és katonák is”, azonban szerinte ezek kivételek voltak, akik alapján nem szabad általánosítani. A valódi bűnelkövetőkről ő is úgy vélte, hogy azok „a magyar katonaság és tisztikar söpredékei voltak, akiket a jóérzésű nagy többség mélységesen elítélt.” 45 Viszont kifejtette, hogy a szolgai önostorozás, azoknak az egyszerű honvédeknek a megbélyegzése, akikkel például ő is együtt szolgált, nem tesz jót a demokrácia ügyének és a magyarság önképének. „Nem tudom megérteni, micsoda politika, milyen demokratikus gondolkodás és legkevésbé micsoda magyar önérzet az, amelyik ilyen hangon gyalázza a saját fajtáját, igazságtalan és hazug módon mocskolja a saját házanépét. Talán a demokrácia ügyét akarja szolgálni a volt alispán azzal, hogy rosszabbaknak és hitványabbaknak akar feltüntetni a világ előtt, mint vagyunk? Vagy bűnbánó fiút akar játszani, hízelegve a megsértett 43 Takáts (1956), 5–6. 44 Sümegh Lothár, „A jövőben legyen gerincesebb a magyar”, Soproni Ujság , 1945. október 16., 1. 45 Uo.
