Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Szent Márton útján a vasút hőskorában 137 isteni jog és az emberi jogok szembenállását elítélve ezt a következtetést vonja le: „Az egyház és az állam szétválasztása egy utópia, amelyben az azt megvalósító hatalom saját magát ítéli halálra.” 32 A sikeres főpapi látogatás után Cyprien Polydore visszatért Pestre. Az utazás közben megismert két franciául beszélő útitársáról – egy munkásról és egy zsidó ügynökről – megrajzolta az Osztrák–Magyar Monarchia társadalma két jellegzetes figurájának a portréját. A fővárosban megpróbált kihallgatást kérni a szállásától nem messze lévő hotelban lakó kalocsai érsektől. Reményteli várakozásánál csak a csalódása volt nagyobb, amikor Haynald Lajos gyengélkedésre hivatkozva megtagadta tőle a látogatást, így dolgavégezetlenül volt kénytelen visszatérni szállodájába. 33 Ezzel a benyomással ér véget Cyprien Polydore atya magyarországi utazásának leírása, amely, kisebb tévedései ellenére, számos fontos információt és tanulságot hordoz. Végezetül megállapíthatjuk, hogy Cyprien Polydore atya magyarországi útleírásának története érdekes kordokumentum és forrás a 19. századi magyarországi vallási turizmus időszakából. Túlzás nélkül nevezhetjük őt a modern vasút korszaka első, Szent Márton útján járó zarándokának. A zarándokjelleg megjelenik az utazás egyszerűségében, az utazó takarékos útvonalválasztásaiban és gyakori gyaloglásában, amelyet vallásos elmélkedés kísér. A szöveg spontán és őszinte gondolatok gyűjteménye, amelyek kendőzetlenül tárják fel egy messziről érkező egyházi ember korabeli magyarországi viszonyokról szerzett tapasztalatait. A bejárt területek viszonylag pontos leírása ellenére a szerző nagyon kevés időbeli támpontot ad az olvasónak. Ezeket esetleg kontrollforrások segítségével – mint például a pannonhalmi perjelnapló – lehet pontosítani. Az útleírás időtlensége a zarándoklétforma egyik jellegzetessége, ehhez járul még az egyéb történelmi idősíkokkal való írói játék, amelyben hol Szent Márton élete, hol a magyar történelem eseményei köszönnek vissza. A szövegben a tér sem állandó. A szerző a magyarországi állapotok bemutatása során gyakran tart tükröt az olvasó elé, amelyből a franciaországi viszonyok éles kritikája olvasható ki. Ezt még jobban erősíti erős nemzeti öntudata: érzelmi kitörései gyakran a sovinizmus határait súrolják. A szöveg vezérfonala Szent Márton kultuszához kapcsolódik. A Gallia apostolának templomához adományokat gyűjtő lelkipásztor számára óriási élmény volt a szent szülőföldjére eljutni. Az ekkor javában zajló születéshely körüli vitában nem foglalt állást, diplomatikusan a „Szent Márton bölcsője ” 32 Polydore (1888), 244. 33 Uo., 247–248.
