Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Magyar aranyforintok Sant Pere de Rodes monostorából 101 Anna királyné francia kísérői II. Ulászló király házasságkötése Anne de Foix-val a korabeli magyar diplomácia kiemelkedő sikere volt, hiszen a magyar király így rokonságba került a francia királyi dinasztiával, a Valois-családdal. Anna királyné a korabeli Magyarországon komoly megbecsültségnek örvendett, udvara kulturális és gazdasági szempontból is valódi központtá vált. 21 A királynéi udvar gazdaságilag nem függött a kincstártól, hiszen a mindenkori királyné az ország egyik legnagyobb birtokosa volt. Ud vartartásának tagjai ezért csak ritkán fordulnak elő a kincstári számadásokban. Saját kamarások, udvari emberek és zenészek lesték a királyné minden kívánságát, mivel udvara ugyanakkor a befolyásszerzés kiemelt helyszíne volt. A királynét elkísérték egyes honfitársai, akik udvartartásának tagjai lettek, de hazaiak is szép számmal kerülhettek a környezetébe. 22 A francia Rouergue tartományból származó Jean de Gozon , seigneur de Mélac volt Anna királyné udvarmestere (gubernator domus) és jószág igazgatója. A velencei követek „governador di majesta”-nak nevezték, úrnője hű szolgája, ügyes ember, jó gazda volt. 1506-ban végrendelkezett, vagyonát felosztotta magyarországi és franciaországi családtagjai között. Ebből az iratból arról is értesülünk, hogy nyolcvan dukáttal tartozott neki a spanyolnak nevezett budai Cotta Ferenc. Végrendeletét a budai udvar egy másik francia tagja – Bernard de Saint-Geniès csepeli ispán – hajtotta végre; hasonló eljárást tapasztalhatunk a szintén 1506-ban elhunyt felesége, Isabelle végakaratának végrehajtásakor is. Egyes rokonaik magyarországi egyházi karriert futottak be: Gilibert fiuk székesfehérvári prépost, ismeretlen fokú rokonuk, Pierre pedig a budai Szent Zsigmond-templom kanonokja lett. 23 Gilibert de Gozon, Jean de Gozon fia, 1504-ben, tizenhárom évesen lett székesfehérvári prépost. 1506-ban azonban meghalt fő támogatója, Anna királyné, majd rövidesen szülei is, így a préposti méltóságot el vesz-21 II. Ulászló házasságkötésének diplomáciai vonatkozásaihoz: Györkös (2012). 22 Kubinyi (1995), 310–311. A királyné kíséretére, majdani udvartartásának tagjaira a leg fontosabb forrás Pierre Choque útleírása (1502), aki Anne de Foix kíséretében érkezett Magyarországra, azzal a megbízatással, hogy a leendő magyar királyné útjának eseményeit és menyegzőjét örökítse meg. Pierre Choque XII. Lajos francia király feleségének, Bretagne-i Annának volt a heroldja, útleírása valójában két levél. A második levél szövegét Marczali Henrik is kiadta: Marczali (1877), 97–113., fordítását pedig Szamota István közölte: Szamo ta (1891), 131–146., minderről ld.: Györkös (2014) 543–544. 23 Fógel (1913), 38.; Kubinyi (2009 [1969]) 783.; Györkös (2012), 101–102. A Fógel József által további francia előkelőként említett Dominus Mylad, akit – feleségével együtt – a király és a királyné XII. Lajos francia királyhoz írt levelükben megdicsért, , minden bizonnyal Jean de Gozonnal azonos: Fógel (1913), 39., vö. „dominus de Mylak” , „le sieur de Meslac” azonos „Mag nificus Joannes Melack de Gozono”-val: Kropf (1895), 709.
