Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
90 Gyöngyössy Márton A Világ Királynőjéből Magyarország Védasszonya A magyar pénzeken az első szentábrázolás III. Béla (1172–1196) rézpénzein jelent meg. Az egykor bizánci trónörökösként Konstantinápolyban nevelt király eleinte bizánci mintára rézpénzek kibocsátásával igyekezett a magyar pénzrendszert stabilizálni, később ismét ezüstpénzeket veretett. 3 Bár III. Béla bizánci mintájú rézpénzverése korántsem tekinthető numiz matikailag teljesen feldolgozott témának, a rézveretek kronológiája leletadatok (Wien–Reichsbrücke) alapján viszonylag pontosan meghatározható, kibocsátásukat a király uralmának első évtizedére tehetjük. III. Béla bizáncias rézpénze sok vitára adott okot, mert az előlapon látható, pon colt technikával ábrázolt két ülő koronás királyi alak, Béla és István király többféleképpen is magyarázható. Még Hóman Bálint is IV. Istvánt (1163–1164) és édesapját, II. Bélát (1131–1141) azonosította a két királyban. Szerinte a kettős felirat és a kép arra utalna, hogy „István, mint II. Béla fia, a senioratus alapján követelte a trónt, szemben a primogenitura alapján ural kodó III. Istvánnal, Béla unokájával”. A tetszetős magyarázat helyett Jeszenszky Géza az 1930as években már másfajta megoldásra jutott: a heraldikai jobb oldalon látható III. Béla mellett – helyesen – bátyját és előd jét, III. Istvánt (1162–1172) azonosította. A keltezést és az azonosítást egyértelművé teszik III. Béla bizánci kötődései, valamint az a tény, hogy az érméken látható rengeteg szigla, és azok kombinációi mindenképpen több éves, sőt évtizedes emissziót jeleznek. 4 3 III. Béla rézpénzverése: Jeszenszky (1935–1936). A téma legújabb feldolgozása: Ujszászi (2010). 4 Hóman (1916), 240.; Jeszenszky (1935–1936). A bécsi lelet (Wien–Reichsbrücke): Fundbe richte aus Österreich 18 (1979), 574. A bécsi lelet elrejtését Karl Schulz Géza herceg oszt rák területre menekülésével hozza összefüggésbe, és a lelet záródását 1175re teszi: Schulz (1978), 18. Ezt a keltezést elfogadja Ujszászi Róbert is: Ujszászi (2010), 45. A III. Béla mellett látható királyalak azonosítása körüli viták a mai napig nem zárultak le. A vitákra az STS (SCS ) rövidítés feloldása ad újra és újra okot ( Káldos [1994], 8–9, Suchodolski [1999], 268., 272), hiszen lehet Stephanus (István), sanctus (szent), esetleg secundus (második). Egyes vé lemények szerint Szent István (Pohl [1974], 7), más vélemények szerint Szent László király (Káldos [1994], 10–11) látható az uralkodó mellett. Ujszászi Róbert is Szent István mellett érvel (12–13). Ha a kérdéses alak valamelyik szent királyunk, akkor azonosításához célszerűbb III. Béla élettörténetéből kiindulnunk. Szent László leánya, Piroska magyar hercegnő, Eiréné bizánci császárné, kegyelettel őrizhette Konstantinápolyban édesapja, a szent életű király emlékét. Piroska személyisége a Pantokratormonostor megalapításának köszönhetően a későbbiekben is komoly hatással volt Konstantinápoly vallási életére: Gyöngyössy (2004b). Szent László kultuszát a császári fővárosban leánya halála után is ápolhatták, s itt találkozhatott emlékével III. Béla magyar király, aki ifjúkorában Piroska fiának, I. Manuel császárnak (1143–1180) Alexios néven kijelölt utóda volt. Feltételezhető, hogy László kultusza Konstantinápolyból került vissza Magyarországra, mindenesetre szentté avatását III. Béla kezdeményezte: Klaniczay (2000), 159–160. Az értelmezésben támpontot adhat továbbá az
