Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
I.Tanulmányok
A pannonhalmi bencések és az 1945-ös földreform 55 A rendelet márciusi elfogadásával kezdve – a földosztás végrehajtásán át, a fentebb idézett, egyértelműen korlátozó intézkedésekig – gyakorlatilag megszűnt a katolikus egyház vallási és társadalmi szerepvállalást fedező gazdasági alapja. Innentől a mindenkori politikai akarat és a hívek adománya vált az egyház elsődleges bevételi forrásává. 20 Balogh Margit szerint mindez azonban „új távlatokat is nyitott: intenzív odafordulást a hívek felé. Adományért is, de nemcsak azért. A változtatás hosszú távon az egyházközségi élet kiépítését serkentette oly módon, hogy az egyházközség ne jogi szervezetnek, hanem a hívők közösségének tekintessék”. 21 E társadalomtörténeti é s egyházszociológiai jelenség vizsgálata azonban nem tárgya e tanulmánynak, pusztán érzékeltetni akartam a földreform végrehajtásának széles értékelési horizontját, amennyiben az nem kizárólagos pusztításként értelmezhető az egyházak szempontjából. A bencés rend gazdasági helyzete a földreformot megelőző évtizedekben A bencés rendi birtokok kötött vagy korlátolt forgalmú birtokoknak minő sültek, és nem személyekhez, hanem javadalmakhoz kötődve elsősorban célvagyonnak számítottak: a rend a két világháború között öt apátságot és két főiskolát, 1945-re kilenc gimnáziumot és a hozzájuk tartozó székházakat, valamint elemi iskolák, plébániák, templomok és kápolnák tucatjait tartotta fenn a birtokokból származó jövedelemből. A főapátsághoz tartozó birtokok Győr, Komárom és Pozsony vármegyékben helyezkedtek el, továbbá 1942-től a rend Lónyay Elemér herceg jóvoltából a bodrogolaszi birtok tulajdonosa lett Zemplén vármegyében. 22 A fő- és filiális apátsági javak felügyelete az elidegenítést kivéve a főapátot illette, azonban e munkához természetesen se gítőkre volt szükség: 1912-től a fiókapátságok vezetői közvetlen ellenőrzési jogot kaptak a birtokok felett. Az ún. Központi Gazdasági Tanács működésére az 1820-as évektől kezdve vannak adataink, azonban a ta nács kozások csak Kruesz Krizosztom főapát alatt (1865–1885) váltak rend szeressé, és mint központi gazdasági kormány 1945-ig maradt meg a rend 20 Gergely (2005), 76.; Horváth (2017), 541–542. 21 Balogh (2015), I. 399. 22 Fülöp (1995), 59.; Fülöp (1998), 5–6.; Fülöp (2012), 1047–1048.
