Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
IV. Szemle
Szemle 359 tiszt ségviselői, illetve rendtársainak nagyobbik része tartozik, utóbbiak közé a városban élő nemesek, állami tisztviselők, illetve néhány rendtársa sorolható. E szekértáborok alapján társadalomtörténeti aspektusból ragad ható meg a történet. Bárth analízise ezzel a – legtágabb – fókusszal indul. Zombor a 18. században népesült be, főként katolikus bunyevácokkal („illírek”), illetve pravoszláv szerbekkel, majd 1749-ben szabad királyi vá rosi rangot kapott. Egyrészt tehát Zombor egyfajta ütközőzónában helyezkedett el a nyugati és keleti kereszténység határán, másrészt széles körű önkormányzatisággal rendelkezett a rendi Magyarországon. A 18. század közepére nagyjából megszilárdultak a felekezeti határok, így Rochus ördögűzése a szerbek körében egy egyensúlyi helyzetet bontott meg. A lokális hatalom szempontjából ugyanakkor úgy tűnt, hogy a pap képes a város nyugalmát folyamatosan zavaró „ördöngösök” problémáját kezelni. A városnak a rendi és központi állami intézményekkel való konfliktusához hasonló jelenség egyházi síkon is megfigyelhető. Ahogy a szabad királyi város a rendi és a központi hatalomnak, úgy a maga függetlenségével a ferences rendház is idegen testnek tűnt az egyházi hierarchia, a kalocsai érsekség számára. A ferences közösség tagjainak megosztottsága pedig leginkább a rendi érdekekről vallott eltérő felfogásokkal magyarázható. A társadalom- és egyházi intézménytörténeti elemzés után a szerző nézőpontot vált, és a mentalitás-, illetve a liturgiatörténet aspektusára tér át. Először a 18. századi egyházi medicina kontextusát vázolja fel. A korban a liturgikus gyógyítás még élő gyakorlatként volt jelen, az ördögűzéssel összefüggésben is. Bárth két külföldi párhuzamot is említ: Giovan Battista Chiesa piemonti, valamint Johann Joseph Gassner vorarlbergi klerikus esetét. Előbbi történetét az olasz mikrotörténet egyik mestere, Giovanni Lévi, utóbbiét Josef Hanauer, Erik Midelfort és Daniel Drascek dolgozták fel. Bárth egy korábbi, német nyelvű tanulmányában utal Gassnerre, ahol a zombori ördögűző ferencest egyenesen mint „der ungarische Gassner” aposztrofálja. A kora újkori demonológia kontextusát a szerző normatív forrásokon keresztül mutatja be. Ezek révén jól nyomon követhető k a hivatalos egyházi vélemény változásai a demonológia terén. A kontextus felvázolását követően a fókuszpontba ismét Zombor és Rochus atya kerül. A pap levelezéséből és a már említett szeszvetei (Pozsega megye) könyvjegyzékből jól rekonstruálható az általa ismert demonológiai irodalom, s világosan kimutatható, hogy a per során ez a tudása adta érvelésének alapját.
