Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
IV. Szemle
354 Szemle Osiris, 1999.) származik. Műve végén MacIntyre óvatos párhuzamot von korunk s a bomló Római Birodalom korszaka között. Rámutat arra, hogy akkoriban Szent Benedek hatására többen hátat fordítottak az imperiumnak, s az eré nyeket nem a közéletben, hanem kisebb (szerzetes)közös ségekben gya korolták. Kétségkívül jelentős részben nekik köszönhető nyugati civilizációnk és erkölcsünk akkori túlélése. Mai világunk morális válságát látva MacIntyre megkockáztatja, hogy egy új Szent Benedekre van szükségünk. Dreher pedig ezen ihletésből kiindulva beszél arról, hogy a mindinkább kifejezetten keresztényellenes társadalmi és üzleti életből tudatosan kivonulva, a hitet komolyan gyakorló közösségben fog túlélni az észak-amerikai kereszténység. Újra alternatív társadalmat kell építenie, vissza kell húzódnia, hogy így bensőleg megerősödve szolgálhasson a világ nak. Az évezredes keresztény forrásokból merítve kell megújítani a keresztény közösségeket – családokat, gyülekezeteket, iskolákat. Az ellenállás és vendégszeretet hálózatait kell kiépíteni. Mindez nagyon is rímel a bencés történeti tapasztalatra. Dreher tézisének elméleti, teológiai-bölcseleti háttere szükségszerűen tömören, vázlatosan fölrajzolt, mégis pontos és megbízható. A szerző jól ismeri a Bibliát, Szent Benedek Reguláját, az egyháztörténetet, a teológia és filozófia történetét, valamint a társadalomtörténetet. Képes arra, hogy e szálakból meggyőző érvelést szőjön. Közvetlen, legtöbbször könnyen érthető stílusa megközelíthetővé teszi könyvét. Vérbeli újságíróként Dreher se nem egyszerűsíti le túlzottan elméleti mondanivalóját, se nem terheli meg vele olvasóját. A szerző amerikaiként abban a helyzetben van, hogy fontos dolgokra hívja föl a figyelmünket nekünk, magyaroknak. Hiszen – akár tetszik, akár nem – olyan országban élünk, ahol az Egyesült Államok kultúrájának hatása alól (lásd pl. Hollywood, kereskedelmi televíziós sorozatok) aligha vonhatjuk ki magunkat. Dreher nem akármilyen konzervatív: olyan gondolkodó ember, aki azt keresi, miként valósíthat meg új módon régi, örök értékeket. Egyúttal olyan keresztény, aki nemcsak komolyan veszi személyes elkötelezettségét, de a saját konzervatív és keresztény volta közötti feszültséget is elismeri. Írása igencsak gyakorlati. Mondhatnánk, a legjobb értelemben vett teo lógiai irodalommal van dolgunk. Olyan gondolatokat kapunk kézhez, amelyek segítenek eligazodnunk, megjobbíthatják keresztény életünket. A teológia – és filozófia – eredeti hivatása éppenséggel ez volt: egykor korántsem akadémiai okfejtéseket, értekezésekről írt értekezéseket, alig megközelíthető szakzsargonba csomagolt, a mindennapi élettől távol eső
