Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
IV. Szemle
352 Szemle Ulrich Lehner összegzése szerint a kolostorok válságát nem a felvilágosodás belső folyamatai, hanem a napóleoni háborúkat lezáró béke és jóvátétel pecsételte meg. Ez véget vetett a birodalmi egyház létének, a kolostorokat feloszlatták, vagyonuk világi vezetők kezébe került, a katolikus intellektuális elit szinte teljesen megsemmisült, és a monasztikus élet egy generáción keresztül szünetelt a német területeken. A sors fintora azonban, hogy e folyamatot éppen azok a „felvilágosult szerzetesek” és világi egyházi vezetők készítették elő, akik a felvilágosodás eszméinek és természetjogi doktrínáinak hívei voltak. Mintha ennek a szerző által is is mert ténynek a mű a szükségesnél kevesebb figyelmet szentelt volna. Lehner a folyamatot, ahogyan a felvilágosodás eszméi fokozatosan egyre nagyobb teret nyernek a bencés közösségekben, a katolikus „modernizáció és megújulás”, a pluralista kultúra megerősödésének pozitív jelenségeként látja és láttatja. De mindez nem csupán az érme tetszetősebb oldala? A monasztikus közösségek tradícióvesztése nem pusztán a napóleoni háborúk számlájára írandó. Számomra legalábbis úgy tűnik, hogy a felvilágosodás vívmányaiért a rendeknek jórészt saját hagyományaikkal, identitásukkal kel lett komoly árat fizetniük... Szeiler Zsolt
