Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
IV. Szemle
350 Szemle lá gi értelmiséggel való találkozás színterei, a felvilágosult eszmék terje dését segítették elő a kolostorokban. Egy érdekes statisztika a bencés tudományosság korabeli színvonaláról: 1759 és 1786 között az említett Müncheni Akadémia pénzjutalom mellett harminckét tudományos problémát írt ki, s a harminckét kérdésből tizenkettőt ez időben bencés tudósok oldottak meg. Ebben az intellektuális klímában az első bencés folyóirat sem váratott sokat magára, 1772-ben a Bamberg közelében fekvő Banz bencéseinek köszönhetően jelent meg. Azonban Lehner figyelmét nem ez, hanem egy tiszavirág-életű, alig egy évig létező folyóirat, a Bencés Múzeum köti le. Az újságot anonim bencések szerkesztették, és már az első kiadás első száma félreérthetetlenné tette, hogy az újság kifejezett célja a felvilágosodás eszméit hirdetni, előmozdítani az ész fényének terjedését a sötétség felett, a szabadság uralmát a despotizmussal szemben. Az újság bencések tollából bencéseknek szólt, és nem titkoltan a régi aszketikus rendi életforma kritikáját és reformját célozta. A következő fejezetek az apátsági börtönök (6. fejezet) és a rendet elhagyó szerzetesek (7. fejezet) históriáját vázolják. E tarka témákat most kénytelen vagyok az olvasó fantáziájára bízni, hogy teret nyerjek a soron következő lényegesebb szövegrészek számára. A nyolcadik Az új jogelméletek kihívása, a kilencedik Az új filozófiák kihívása , a tizedik fejezet pedig Az új teológia kihívása címet viseli. A felvilágosodás számos nagy gondolkodója a természetjog elkötelezett képviselője volt, s az új természetjogi szemlélet hamarosan átalakította az állam és az egyház viszonyának hagyományos felfogását csakúgy, ahogy a kánonjog anyagát is. A felvilágosult egyetemeken képzett elit – így a bencések egy jelentős része – kezdte úgy vélni, hogy az egyház olyan közösség, mely az uralkodó joghatósága alá tartozik, aki a közjó érdekében beleszólhat működésébe, sőt disponálhat vagyona felett is. E veszélyes ideológia egyik szószólója Braunau-Břevnov apátja, Franz Rautenstrauch, Mária Terézia és II. József tanácsadója volt. A fejezet egyik nagy pozitívuma, hogy korrekt módon bemutatja a zseniális Anselm Desing felvilágosodás- és természetjog-kritikáját, jól példázva, hogy a bencés közösség egy ré sze megőrizte természetes immunitását a hagyományait veszélyeztető szekularizáció áramában is. A korszak bencés tanárai figyelemreméltó érdeklődést mutattak a természettudományok és az új filozófiai megközelítések iránt. A szerző részletesen bemutatja, hogy a salzburgi bencés egyetem professzorainak és haladó rektorainak köszönhetően hogyan tört utat magának a curriculumban
