Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

IV. Szemle

348 Szemle ezek is önálló, számozott szakaszokként szerepelnek, a 266 oldalas munka összesen tizenegy fejezetet számlál. Két kivétellel minden rész egy-egy olyan „kihívást” állít a középpontba, melyekkel a bencés monostoroknak a felvilágosodás radikálisan új klímájában szembe kellett nézniük. A bevezetést követő második fejezet A történetírás kihívása címet viseli. Átgondolt szerkesztésre vall, hogy a történész, mielőtt feladatához látna, mintegy számba veszi eszközeit, forrásait: áttekinti, hogy a vizsgált korszak embere miként keresett hozzáférést saját múltjához. Először a franciaországi Szent Mór Kongregáció bencés reformközösségét ismerhetjük meg. Noha az olvasás és a képzés kezdetektől a bencés szellemiség része, a maurinus atyák a stúdiumok és a művelődés fontosságát egyenesen a bencés kétkezi munka rangjára emelték. Figyelemreméltó oktatási és tudományos infrastruktúra kiépítésével (pl. könyvtárközi kölcsönzés, tanárok szabadabb mozgása), az intellektuális munka, különösen a patrisztika és a történelem iránti ér­dek lődésük elmélyülésével hamarosan a bencés tudományosság mintájává váltak. Közülük is kimagaslott Jean Mabillon, akinek szellemi hatása úttörő forráskiadásai (Szent Bernát műveinek új, kritikai kiadása), paleográfiai ta nulmányai (De re diplomatica) vagy a monasztikus képzés ideálját kör ­vonalazó (Traité des études monastiques) írása révén kisugárzott az egész katolikus – sőt a korabeli protestáns – világra. Mabillon személye mintegy átvezeti a tekintetünket a könyv tulajdonképpeni témája, a németországi és osztrák monostorok élete felé, hiszen azon túl, hogy Mabillon hatása a német területeken is érvényesült, személyesen is megfordult délnémet apátságokban, jelenlétével erősítve a történeti tudatosság elmélyítését a ben cés közösségekben. A fejezet ezután akkurátusan számba veszi a né­methoni bencés rend- és egyháztörténet-írás korabeli központjait (Melk, Benediktbeuern, St. Blasien, St. Emmeram stb.) és főbb alakjait. A szerző szerint a maurinus reform készítette elő a német bencés közösségeket a fel­világosodás eszméinek befogadására. A következő két szakasz lényegében ugyanazt a témát járja körül. Az új életstílus kihívása (3. fejezet) és Az új szabadság kihívása (4. fejezet) a monasztikus szerzetesi életvitel felfogásában beállt változásokat és azok társadalmi körülményeit elemzi. A szerző gondolkodásában e fejezetek szervesen kapcsolódnak a korábbiakhoz: a történeti tudat erősödése ugyanis a hagyományok relativista felfogását erősítette. Noha szinte minden tör­ténelemkönyv megjegyzi, hogy a 18. század második felére a vallási élet hanyatlásnak indult, e markáns kijelentést, Lehner kutatásai szerint, nem támogatják történeti adatok. Az 1790-es évekig nem beszélhetünk a szer-

Next

/
Thumbnails
Contents