Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
III. Forrás
280 Csécs Teréz főembere Lukács, ’s a’ kávéházban adá a’ Szerkesztőnek, akkor, midőn már több ezer ember előtt a’ Bécsben és Posonban történteket a’ főtéren részint elmondá, részint fölolvasá. A’ hozott levélnek is föl kelle olvasatnia. Erre kimondatott, hogy annak még azon éjjel a’ Hazánkban szóról szóra kikell[!] nyomatnia, különben jaj a’ Censornak, és Szerkesztőnek. Miként utóbb értém, elhatároztatott censori akadály esetére [a] Hazánk ostromoltatása, ’s négyfelé daraboltatásom. A’ Szerkesztő tüstént hozzám jött, a’ levelet ol vastatá, s tudatá a’ népkivánatát[!], és fenyegetödzését. Én természetes egy soha nem keresett, gyülöletes hivatalért a’ félhető megtámadásoknak magamat kitenni nem akartam; tehát aláirtam; mire tüstént a’ nép megnyugtatása végett aláirásomat a’ népnek mutogatá, ’s így még meg is éljeneztettem. Sőt örömömben, hogy országos kicsapatásomat remélhetém, az estére parancsolt kivilágításhoz ablakomban négy gyertyát gyujtottam. Mindenki örült, tombolt, kivilágítás mellett nagyszerü fáklászenével jártak, szónokoltak. Másnapra mindenki kokárdát tüzött, ha megtámadtatni nem akart. 25 A’ polgárság fegyverbe öltözött, ’s az őrhelyeket elfoglalta. ’S ez időtöl kezdve egymást érték a’ népcsoportozások, és utczai szónoklatok, lakomák. 17én a’ márc 15 én is a’ piaczi gyüléshez meg iskolából lehivott ifjusághoz[,] ép[p]en midőn nekem lett volna órám, egy ügyvéd kívánt szónokolni. Szónokolt is a’ teremben, mi alatt mi tanárok a’ folyosón sétálgatva vártuk a’ jó szerencsét. 3/4i [órai] beszéd után végre az ifjuság osztályaiba <vol> vonult, itt ismét ők szonokoltak[!]. A’ tanárokat kokárdákkal tisztelték meg, ’s kivánták annak viselését. Ez időtől fogva minden fegyelemnek vége lön. 26 Egyik peticiójok a másikat érte, templomba, iskolába hol jöttek, hol nem[,] a’ mint nekik tetszett. ’S nekünk örülnünk kellett, hogy megtürettünk becsülettel. Gyüléseztek, ’s e’ végre mind untalan az akadémiai harang[g]al kolompoltak sokaknak – kik már ellenségről álmodoztak – nem csekély rémületére. A’ polgársággal egyesülni kivántak. Ezek eleinte megköszönték – utóbb azonban tapasztaltatván, hogy a’ magát mindenre fölszabadítva vélö ifjúság által sok éj[j]eli kicsapongások történnek, ennek meggátlását leginkább az által gondolták elérni, ha a rendrei fölvigyázásában maguk is részt vesznek. Fölkérték tehát őket, ’s igen okosan, mert az óta a’ leg <biztosabb> szebb rend ’s bátorság van. Söt[,] részvételre minket is fölkértek; ’s ajánlkoztunk is <meg> nem ugyan a’ nappali fegyveres őrkedéshez hanem 25 Ecker: „Ma reggel [márc. 16.] mindenki nemzeti szinü szalaggal, vagy kokárdával a gomb lyukában jelent meg az utcákon. Bizonyos elemek különösen nagy kokárdákat vagy nemzeti szinü szalagokat hordanak, hogy már jó messziről feltünjön nemzeti érzésük s nehogy vala kinek eszébe jusson abban kételkedni.” Ecker-napló ( 1973 ), 58. 26 Ecker-napló : „Március 17. [...] Ezek az elkapatott diákok azt hiszik, hogy nekik mindent sz abad.”
