Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
III. Forrás
274 Csécs Teréz és lelkesítették a népet.” – írta Major István (1819–1890) az események után 40 évvel, Honvédélményeim című könyvében. 2 Ebenhöch Ferenc (1821–1889) ekkor győr–belvárosi káplán, naplófeljegyzéseinek megmaradt kivonata szűkszavú és meglehetősen személytelen, érzelemmentes: „1848. március 15. Pozsonyban Kossuth felirata a rendek és főrendek által elfogadtatott. 1848. március 17-én is zajos polgárgyűlés – már 16-a óta mindenki nemzeti szalagcsokrot visel, a tornyokban nemzeti lobogók kitűzve. Bécsbe ma járt a pozsonyi küldöttség. 1848. március 19. Mondott le Pozsonyban a főpapság a tizedről.” 3 A naplók mellett szintén értékes forrásaink 1848 tavaszáról a levelek. A magánlevél mint forrás friss beszámoló a személyesen megélt történe lemről azonnal vagy rövid távlatból, a valamennyire már leülepedett élményekről. 4 Az azonnal megírt levél forrásértékét hasonlónak tekintem az aznap írt napló frissességével, de a több hét eseményeit összefoglaló levél már visszaemlékezés, ha nem is az évtizedek által megszépített/megváltozott múlt jelenik meg, mint a memoárokban. 5 A napló és a levél mellett a harmadik friss műfaj az újsághír. Különösen szerencsés helyzetben vagyunk az 1848as eseményekkel kapcsolatban, hiszen Győrött a már 1847től működő Hazánk kereskedelmi és szépirodalmi lapban a helyi, pozsonyi, bécsi és pesti történések többnyire már másnap megjelentek. 6 *** Simon Zsigmond bencés szerzetestanár egy Győrből Sopronba küldött személyes hangú baráti levélben foglalja össze a március 15. – április 12. közötti győri eseményeket és a vele megesetteket. Az eddig a kutatás számára ismeretlen, alább közölt levelet a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár őrzi. A forrást Ecker János naplójával és a Hazánk ban megjelent írásokkal, 2 Major ( 1992 ) , 15–16. 3 Közli Katona ( 2010 ) , 163.; lásd még Perger ( 2015 ) . 4 „A történeti érdeklődés átalakulása következményeképpen az utóbbi évtizedekben megnőtt a levelezés (a privát levél) jelentősége a történeti források között. A mindennapok tör ténete, a mik rotörténet, a mentalitástörténet nemcsak a hagyományos történeti diszcip línákat szorította háttérbe (a diplomáciatörténetet, intézménytörténetet), hanem bizonyos fokig a hagyományos forrásokat is. Az érdeklődés eltolódott az aktáktól a levelek, hangsúlyo zottan a privát levelek, és persze nem kevésbé az emlékiratok felé.” — írja Somogyi Éva A levél történeti forrásértéke című műhelytanulmányában. Somogyi (2014). 5 Hermann Róbert szerint a személyesség „érzékeltetésére elsősorban két forrástípus, a magán levél és a napló alkalmas. Ezekből viszont jóval kevesebb maradt fenn vagy ismert...” Hermann (1997), 249.6 Lakatos (1998).
