Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

246 Fehrentheil Henriette

gyon maradó fi xáló anyagokkal szemben kö vetelmény, hogy ru gal mas, kis felületi fe szültségű filmet képezzenek, ne változtassák meg a felületet (a szín tónusát

, a festék fényességét vagy mattságát, szemcsézett vagy sima jellegét), oldószerük

ne károsítsa a színes anyagokat és kötőanyagokat, valamint szükség esetén hosszú idő eltelte után is eltávolíthatók legyenek.

21 A könyvrestaurálásban használatos ragasztók egy része azonos a régen hasz nált anyagokkal (állati enyvek, különböző növényi keményítők), de másik része viszonylag új, és mindössze pár évtizedes tapasztalattal ren del kezünk öregedésükkel kapcsolatban. A nagy kutató és fejlesztő labora tóriumok rendszeresen végeznek úgynevezett mesterséges öregítési kísérlet sorozatokat. A különböző alapokra – papírok, üveg, festékek etc. – fölhordott ragasztókat 501000 órán keresztül öregítik magas hőfokon és megemelt relatív páratartalom mellett (5095 oC, 50

85% RH). A cellulózétereken végzett öregítési kísérletek eredménye azt mutatja, hogy a metilcellulózok hosszú távon nagyon stabilak, alig sárgulnak, rögzítő és visszaoldható ké pességük néhány százaléknyit csökken csak.

22 Ezért a Thylose MH 21 Orosz (2008), 95.

22 Feller–

Wilt

(1990), 93–96.

13. kép. Az iniciáléra felhordott fixáló anyagok – ciklododekán és poli

vinilbutiroacetál – a nedves kezelés előtt