Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
196 Gereben Ferenc átlagosnál is erősebb volt az említettsége. 152 Természetesen sok más „jó és szép” dolog is felmerült a válaszokban (az átlagosnál magasabb műveltség, a színvonalas tanári munka, a vallásos neveltetés stb.), de e közösségépítés vitte el a pálmát. Tegyük hozzá: adott osztályunk esetében olyan társa dalmi talajon, ahol kezdetben a fiúk réteghelyzete, hazulról hozott kul tú rája, szociális és családi helyzete nagy különbségeket mutatott. A ha ta lom elnyomó erői olyan méretű integrációs energiákat indítottak be, amelyek egy ilyen társadalmilag heterogén diákcsapatot életre szóló kö zösséggé tudtak összekovácsolni. Ezt tovább segítette az internátusi közeg a maga nevelési értékrendjével és személyi összetételével, amely egy úttal a kulturális hátrányok kiegyenlítését is előmozdította. 153 Ez a közösség máig (2018 decembere) létezik, ősz hajjal és fogyatkozó létszámban máig kapcsolatot tart egymással, persze már nem postai, hanem elektronikus levelek és telefon segítségével, és ha teheti: személyesen. Elmondható, hogy az érettségi óta lényegében minden évben tartott kisebbnagyobb találkozókat (egy évben akár többet is), és ami a lényeg (egyúttal magától értetődő): egy életen át úgy segítettek egymáson, ahogy tudtak. (Szomorú sorsfordulatok és tragikus hirtelenségű halálesetek bizonyítják, hogy sajnos nem mindig tudtak.) A „virtuális osztálynak” 1976-ban sajnálatos módon nyílt egy még virtuálisabb tagozata: egy gépkocsibalesetben meghalt osztálytársunk nyitotta meg a sort. Azóta (2018 végéig) a 35 fős „virtuális osztály” 15 tagja kelt át a túlsó partra. Az örök világosság fényeskedjék nékik! Mi, akik még itt vagyunk, azt szeretnénk, hogy emlékük (és a miénk) ne enyésszen el nyomtalanul. 152 Gereben (1995), 63. 153 Ezredfordulós oktatásszociológiai vizsgálatok tanulságai szerint az egyházi iskolák a kommunista diktatúra korszakán túl is inkább voltak képesek a felzárkóztatásra, a társadalmi hátrányok kiegyenlítésére, a tanuló közösségek integrálására, mint az egyéb iskolatípusok, lásd Pusztai (2004). Ennek az ún. „Coleman-hipotézis” lehet az egyik magyarázata. Lényege: a diákokat, tanárokat és a szülőket összefonó, a kölcsönös támogatáson, bizalmon és a normák hasonlóságán alapuló „szoros társadalmi kapcsolatrendszer, a generációkat összekötő zárt kapcsolati hálózat (...) társadalmi tőkét teremt, és ezáltal elősegíti az iskolai sikerhez elmaradhatatlanul szükséges kulturális tőke keletkezését”. Lásd: Pusztai (2004), 292.
