Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
„Hív a harc és hív az élet...” 187 Hidd el, olyan rossz azért... A gimi óta nem tudok magamnak olyan barátot találni, mint Coc volt. Nincs, akivel az ember megbeszéljen bizonyos dolgokat. Nem lehet az ember őszinte. Képmutatóskodni kell. De azt hiszem, ezeket te is ismered jól. Szeretettel ölellek Jakabbal együtt: Jancsi” 1962. április 6. (P. J. levele Debrecenből Szombathelyre) „(...) Őszintén szólva nem látok tisztán Mucsi 135 dolgában. Sokszor találkozom vele, de olyan zárkózott, csupán egy pár udvarias szóra korlátozódik beszélgetésünk. (...) Emlékszel, milyen vallásos volt a suliban, s hogy kikerült az életbe, pont az ellenkezőjével találta szembe magát. Nagyon sokat kapott ő is a Mons Sacerért, különösen amíg a Dohánygyárban dolgozott. (...) Most különben a Mezőgazdasági Akadémiára jelentkezett. (...) Tökéletesen igaza volt Janónak, mikor azt mondta, hogy Mucsi következetesen nem válaszol egy osztálytársának sem. Nagyon sokszor mondtam neki, hogy legalább Józsinak írjon, vagy Cocnak, hisz azokkal jóban volt, de mindig el beszélte a dolgot. (...) Mondtam már neki azt is, hogy hülye, de nem használt semmit. Szeretettel ölellek Jakabbal együtt: Ecsém U.i. Mikor voltál a Mons Saceren?” A variáció 3. tétele a klasszikus férfibarátság veretes megfogalmazása. 1962. november 30. (B. F. levele Mosonmagyaróvárról Budapestre) „Kedves Ferikém! »Szent Ferenc példáján a nemesnek és nagynak ne csak kutatója és tanúja, hanem végrehajtója is légy!« – A névnapi gratuláció mellé ezt a gondolatot szánom aján dékképpen, amit egyszer nagyon régen nekem írtak és nagyon tetszett. Ápold Te is! Isten éltessen sokáig! Nagyon örültem kedves, őszinte levelednek. Egy újabb dokumentuma annak, hogy barátságunknak mély elvi alapjai vannak, amit nem irt ki sem távolság, 135 Ugyanazon városban dolgozó osztálytárs.
