Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

186 Gereben Ferenc

(...) Ebéd után egymás után következtek az atyákkal folytatott, nagy élményt jelentő beszélgetések. (...) Aztán megjött Jaksi Bakonybánkról, s a magával hozott versekből rögtönzött irodalmi délutánt rendeztünk László atyánál. (...)

Letisztelegtünk a régi tanároknál, összebarátkoztam a faliújságot szerkesztő fiatal prefektussal, Valter atyával, láttam a faliújságon megjelent verseimet is. El-elnéztem a régi otthonos falak új lakóit – ezeknek a diákoknak már felét nem ismerem. Ilyenkor az ember szívét elfogja a furcsa érzés, hogy az emlékké merevült világ is változik, és változunk mi is. (...)

Alkonyatkor csak rohanva tudtam elérni a vonatot. Győri átszállással éjjel értem haza.”

(Itt be kell iktatnunk egy szubjektív megjegyzést a naplófeljegyzések kép letes margójára. Ezek a jegyzetek annak idején nem voltak nyilvánosság nak szánva, a jegyzetelő a saját memóriáját akarta – lehetőleg időtakarékosan – „meghosszabbítani”. Így előfordul, hogy nem osztja ki, főleg a későbbiekben, az udvariassági címeket, amit mondjuk levélben megtenne. Már eddig is kiderülhetett, a további részletekből pedig még inkább kiviláglik, hogy a feljegyzések elég sokat elárulnak írójuk érzelmi és lelkiállapotáról. Ezek nyilvánossá tétele megfontolás tárgya lehetne. De ha – a jövőnek szánt tanulságul – hiteles képet akarunk adni a történéseken kívül a kor szereplőinek, elsősorban az akkori fiatal generáció vallásos réte gének belső világáról, akkor vállalni kell lelki intimszférájuk bizonyos mértékű feltárását – akár egy ilyen non fiction műfajú írásban is.)

Az alábbi levelek összefoglaló címe az lehetne, hogy „variációk a barátság témájára”. Jancsi (=„Ecsém”) már egyetemista, Debrecenben régi osz

tálybeli barátját hiányolja, mert ebben a „képmutatóskodó” világban bizony nagy szükség van az igaz barátokra. Hogy rejtőzködni kell, hogy (vidéki városokban) nem lehet misére menni, mert figyelik a templomba menőket, ez több levélben is felbukkan. Vannak, akik a rejtőzködésben odáig mennek, hogy jóidőre az osztályközösségtől is visszavonulnak, de a barátok noszogatják a kapcsolattartásra. (Végül is eredménnyel.)

1961. november 15. (P. J. levele Debrecenből Szombathelyre)

„(...) Pannonhalmán mi újság van? Mikor voltál ott? Coccal mi van? Írni kellene neki, de tudod Fántikám, borzasztó a lustaság és nincs időm. [Az egyetem erős leterheltségét részletezi.] (...)