Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

164 Gereben Ferenc

előtt sem lenne zárva a főiskola kapuja, pedig takácsmester volt az édesapja, aki egy-két legénnyel dolgozott.”

A korábban említett Jaki

küzdelme nem egyedülálló. Az a humán érdek

lődésű osztálytárs, aki egy társával 1960 és 1962 között két évet töltött el (eredménytelenül) egy mezőgazdasági szakiskolában, alábbi levelében elmeséli azt követő hányattatásait:

1963. február 27. (B. T. levele Csornáról Budapestre) „(...) Nagyon jólesett, hogy gondoltatok rám. (...) Mióta nem találkoztunk, nagyon sok minden történt velem. Röviden csak annyit, hogy [1962] júliusban voltam felvételizni az ELTE történelem és művészettörténet szakon. Helyhiány miatt nem vettek fel. Augusztusban Nyíregyházán voltam, az akkor megnyílt Pedagógiai Főiskolán pótfelvételin. Helyhiány miatt stb. Szeptembertől kezdve Dudaron az általános iskolában tanítottam alsó tagozatban, túlórában pedig felsőben magyart és történelmet. Nov. 12-én pedig beütött a krach. Ez pedig egy katonai behívó volt. – Jelenleg itt vagyok Csornán a határőrségnél mint kerületkönyvtáros. (...) Mint katonának elég jó sorom van, de a két év az két év. Sajnos így akármennyire is szeretnék elmenni [veletek],

105 ez teljesen lehetetlen. (...) Ha elmentek, Laci bácsit külön üdvözlöm, adjátok át neki! (...) Szeretettel üdvözöllek Beneneteket: Tibi”

És hogy elvarrhassuk ezt a szálat, időben előreugorva idézünk Tibor 1965. június 23-i leveléből: „Józsi első miséjére sajnos nem tudok elmenni Bár

so nyosra, mert 28-án vizsgázni megyek Pécsre.” Végül ugyanis felvették történelem szakos levelező hallgatónak a pécsi Tanárképző Főiskolára!

Jaki küszködése tovább folyik. Most már nemcsak a balszerencsével, a diszkriminációval, elbocsátó falujának utána nyúló sötét erőivel, hanem önmagával is. Most következő levelei közé Budapestről érkező (feltehetőleg vitatkozó, biztató) válaszokat kell elképzelnünk, ezek azonban nem maradtak fenn. (Mint ahogy azok sem, amelyeket a többi kapott levél közé kell elképzelnünk.)

105 Ez egy pannonhalmi „kistalálkozó” lehetett.