Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
162 Gereben Ferenc voltam a [városi] Radnóti Irodalmi Színpadnak. (Nem csak Szombathelyen: Kör menden, Pécsett, Szegeden is szerepeltünk.) Hangversenyre jártam, és legjobb barátom Szombathelyen Jaki volt. (A legrégebbi pedig B. P., aki még az általános iskolában volt iskolatársam, a Nagy Lajosban pedig osztálytársam, és az egyetemről haza-hazatérve szorgalmasan látogatott engem.) A pannonhalmi fiúkkal továbbra is tartottam a kapcsolatot, László atyával is. 1961 őszén és 1962 tavaszán havonta utaztam Pestre, az egyetem előfelvételi konzultációira. Az első tanévet – 1962 őszét, 1963 tavaszát – a Róbert Károly krt-i kaszárnyából frissen átalakított diákotthonban éltük át, 26-an voltunk egy hálóteremben.” Természetesen a győzelem korántsem teljes, továbbra is vannak, akik elke seredett harcot folytatnak továbbtanulásukért. A küzdelem egyre kockázatosabb lesz: akik betöltik 20. életévüket, és nem hallgatói valamilyen nappali tagozatú oktatási intézménynek, elviszik katonának. A Szom bathelyen élő (de kulák családból származó) Jakinak – hiába vették fel vé gül a Műegyetemre levelező hallgatónak – ugyancsak egy felsőfokú mezőgazdasági technikum lesz a mentsvára a katonaság elől. Az a tény, hogy mindezt levélben írja meg a szerzőnek, azt jelzi, hogy útjaik immár elváltak: utóbbi Budapestre ment egyetemre, ő viszont Szombathelyen maradt (il letve hamarosan Körmendre kerül). 1962. szeptember 20. (K. J. levele Körmendről Budapestre) „(...) Tudomásomra jutott, hogy felvételben részesültem a Műegyetem levelező tagozatára. (...) S most [mégis] itt vagyok, s a felvételi vizsgám után írom a levelem a körmendi állomás váróterméből. Ugyanis felvettek a Körmendi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba is. (...) Egyelőre bejáró leszek. (...) Ezt kellett választanom, mert különben levelezőként katonának vittek volna. Holnap már rendesen jövök az előadásokra. (...)” 1962. október (?) (K. J. levele Körmendről Budapestre) „Kedves Ferikém! Örömmel olvastam leveledet, és örömmel gondolok Rád, hisz Te voltaképpen azon a pályán indultál el, amelyen előbbre akarsz jutni. (...) Én, aki a matematika iránt rajongtam, most egy olyan technikumba járok, ahol erről a tudományról még csak nem is beszélnek. Nem keserít ez el, mert szeretem
