Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
„Hív a harc és hív az élet...” 159 (...) bennünket levélben. (...) Timi utánam küldte, mivel az idén útjaink elváltak egymástól. (...) [Részletesen elmeséli, püspöke hogyan helyezte fel Győrből Bu dapestre, aminek nem is örült nagyon.] [Itt] összesen 40-en vagyunk kispapok. Sajnos elég kevesen, ebben a nagy épületben alig lehet megtalálni minket. Régen 120-150 volt a létszám, de most eléggé megfogyott. Érdekes jelenséggel találkoztam itt: civil hallgatók is járnak ide az akadémiai előadásokra, még nős emberek is vannak. (...) A tanulás elég nehezen megy most az elején. Sok magánvizsgát kell letennem. Tankönyvünk csak latin nyelven van, mert magyarul nem lehet kapni egyet sem. Most félévkor a magánvizsgákon kívül 10 vizsgát kell letennem. Képzeld el, hébert és görögöt is tanulunk. (...) Általában jól érzem magam. (...) Amire szükségünk van, mindent megkapunk. Nem is vágyódom nagyon ki a városba, a mi nyugodt életünk teljes ellentétben van a rohanó, külső világ életével. (...) Egy héten háromszor mehetünk ki sétára. (...) Látogatás minden hónap első vasárnapján van hivatalosan. Általában a ven dégeket mindig beengedik, persze lehetőleg csak délután. (...) Ha bármikor erre jártok, jöjjetek csak be, nagyon boldog lennék! (...) Ha mentek Győrbe, a Timit okvetlenül nézzétek meg! (...) Sok szeretettel köszöntelek Benneteket és imáimban gyakran megemlékezem Rólatok. (...) Isten veletek, szervusztok. Igaz szeretettel: Józsi Írjatok!” Most lépjük át újból az 1961-es év küszöbét. 1962 májusában egyes részle teiben baljóslatú, nehezen értelmezhető levél érkezett Pannonhalmáról Szombathelyre. Csak később kezdtek kibontakozni a háttérből a részletek: az 1961. október 23-i illegális gimnáziumi megemlékezés következtében a főapát, a tanárok és a diákok több hónapos zaklatásnak voltak kitéve a hatóságok részéről. Az Állami Egyházügyi Hivatal 1962 márciusában vizsgá lóbizottságot is kiküldött Pannonhalmára, és végül két bencés tanárt és két diákot el is távolítottak a Hegyről. 97 László atya mindezt természetesen nem részletezi, de a levél végén az adott helyzet által sugallt óvó intelmeket intéz volt tanítványához. 97 Az események intim részleteivel, a levéltári adatok lehangoló tényeivel és a besúgó személyével (aki megegyezett az 1960-ban is aktív ügynökkel) csak jóval a rendszerváltozás után ismerkedhetett meg a nagyközönség. Lásd Soós (2012), 640–668.; valamint Szalai (2014), 226–228.
