Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
154 Gereben Ferenc Mindenesetre a művészetek világából nem akarok egy csöppet sem kikapcsolódni, s remélem az új környezet új ihlettel gazdagít. Ezért kérlek most, hogy legyetek különös gonddal rám, hogy el ne kallódjak. A küldeményeteket várom! Ferikém, és veletek mi van? És Jaksival? (...) Esetleg megbeszélhetnénk egy kupaci találkozót! (...)” 1961. október 18. (B. F. levele Mosonmagyaróvárról Szombathelyre) „Kedves Ferikém! (...) Sietek nyugtázni, hogy a küldött dolgokat 90 megkaptam. Nagyon örültem neki. Nem tudom, mikor érkezett ide Óvárra, de mi két hétig nem voltunk itt, hanem Kiscséven voltunk kötelező állami gyakorlaton, kukoricát törtünk. (...) Sikerült itt a könyvtárban megkapni a Kosztolányi novellákat. Igazad volt: nagyszerűek! (...)” A fenti sorokból is látható, és a későbbi dokumentumokból is kitűnik majd, hogy a levélbeli kapcsolattartás nemcsak egyszerűen a hogylétről folytatott információ-cserét jelenti, hanem a kulturális szinten maradás eszközét, és az értékrend közös elemeinek megerősítését. Az újdonsült mosonmagyaróvári akadémistáról – aki a viszonylag szorgalmas levélírók közé tartozott – későbbi híradásai alapján elmondhatjuk, hogy új szakmai identitása (némi megingások után) végül is megszilárdult. Özvegy édesanyja nem tudta őt anyagilag támogatni, ezért matematikakorrepetálásból tartotta fenn magát. De kiváló tanulmányi eredményeivel 1963-ban elnyerte a Magyar Népköztársaság ösztöndíját, és ezzel anyagi helyzetét is stabilizálni tudta. Sőt: az egyetemi lap egyik szerkesztőjeként az irodalomhoz is hű maradt. De a sikerek, ha szaporodnak is, még egyediek. A kudarcélmények még hosszú ideig ott ólálkodnak az osztály körül. Az egyik pesti fiúnak, aki (ki tűnő érettségivel) kitartott az orvosi egyetem mellett, több másik osztálytárshoz hasonlóan, a második évben sem sikerült a bejutás: 90 A két Szombathelyen élő osztálytárs irodalmi zsengéiről van szó.
