Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

152 Gereben Ferenc

[Konkrét beszámoló egyes osztálytársakról. Majd:] Sok fiú írt, a sors első ütéseit elég keményen állják, talán Janó kedvetlenedett el nagyon, ő szinte nem találja a helyét az életben, levelei ezt árulják el. (...) Valamikor én is voltam így. Az ember így edződik. Sohsem baj, ha kemény a sorsunk. »

Csendes magányban fejlik a talentom, világ zajában állandó karakter.«

Ha emlékszel még az irodalmi fejtörőre, ott volt ez a Kölcsey-idézet, Goethe Egmontjából fordítva.

Szeretettel köszönt volt prefektusod: Cziráki László”

Vannak, akik egész jól összebékéltek kényszerből vállalt munkájukkal, az első levélben a mentős foglalkozásról való beszámoló már büszkeséget is sugároz, a második levél írója még örül is annak, hogy nem vették fel a Kertészeti Egyetemre, mert pályát akar módosítani. 1961. január 18. (P. J. levele Debrecenből Szombathelyre)

„(...) »Sorsom«

a következő: az egyetemre nem vettek fel. 1960. aug. 4. óta dolgozom a mentőknél. Megyei helyettes vagyok. Már az egész Hajdú-Bihart összejártam. Nagyon érdekes és szeretek is itt dolgozni. Fizetés se rossz és még más is van. Most a felvételi előkészítő tanfolyamra járok. Mucsi is itt van. A Dohánygyárban dolgozik. (...)”

1961. április 19. (T. T. levele Budapestről Szombathelyre)

„(...) Különben az Építéstudományi Intézetben dolgozom szeptembertől kezdve. Nagyon-nagyon nagyszerű hely, mindenki becsül és szeret. (...) Sőt örülök, hogy nem vettek fel a Kertészetire, mert az itteni munkám, s a mindenféle izgalmak után megszületett józan ítélőképességem egy új világot mutatott meg számomra. Fizetésem 1200 Ft, beosztásom laboráns. Egyébként nagyon elfoglalt ember vagyok. Hetente 3 alkalommal egyetemi előkészítőre járok. [A Műegyetemre készül, az építész-karra.] (...) Moziba mondhatni abszolút nem járok. Színházba ál talá ban 1-szer egy hónapban elmegyek, de ez egy alapvető tény kell hogy legyen minden ember számára. (...)”

Az Állatorvosi Főiskolára járó osztálytárs is úgy gondolja, hogy a kultúra hozzátartozik az ember életéhez (főleg ha Budapestre sodorja a szerencse!), és egyúttal örömmel számol be első féléves tanulmányi sikeréről. (És még