Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
150 Gereben Ferenc „Janó” 2018. május 1-i visszatekintő levele „Kedves Feri, a » fekete hollók « pécsi » konspiratív « csoportjával talán már 1960 őszén ke rültem kapcsolatba, mivel akkor nagyon levert hangulatban voltam. Soha előtte vagy utána életemben nem volt ilyen mélypontom, mint akkor. Nem láttam se hol kiutat. A pannonhalmi baráti kör érettségi után szerteszét szóródott az or szágban, én meg Pécsett senkifiát nem ismertem, és sorsomat a fel-nem-vétel után »hollófeketének« láttam. És valóban úgy is volt, szinte mindegyikünk, akikkel a » fekete hollóknál« közelebbi kapcsolatba kerültem, az ún. » osztályidegenek « sorsát járta. Mind korombeliek, mind nagyon diszciplinált és komoly egyéniségek voltak. Mindenkinek beszédében és szinte testtartásában is érződött, hogy valamitől félnek. Mindegyikünk az összejöveteleken csak halkan beszélt, a függönyöket mindig összehúztuk és néha kiment egyikünk egy körpillantásra, nem leselkedik-e valaki. Mindezek az óvintézkedések csak tetőzték a félelemérzetünket. Mivel sem családi nevet, sem lakcímet nem volt szabad hangoztatni, egyértelmű volt, hogy »v ékony jégen járunk« . Nyugalmat és biztonságot főleg Galambos páter sugárzott a maga erőteljes, mély hangjával és lassú duktuszával. Aktuális politikai kontextusú témát sosem hallottam. Általában irodalmi, pszichológiai, történelmi, vallásos (de aktuális tudományos újdonságokról is) szóltak a referátumok. Igazi, jó szintű studium generale volt. Én a » Corpus Chris ti mysticum« témát ajánlottam fel referátumnak, mivel még élénken éltek bennem Oros atya gondolatai erről a tematikáról. Nem tudom, emlékszel-e még rá, ez volt kedvenc témája. Elég sokat összeszedegettem már a témához, de volt előttem már egy hosszú előadói névsor, úgy hogy mire sorra kerültem volna, már felvettek a Felsőfokú Állategészségi Technikumba a Maglódi úton (...) és Pestre kerültem. A csoporttól nem is búcsúztam el, féltem is, hátha lebuktunk már és nem tudok róla (hiszen senkinek címét, nevét nem tudtam), és akinek megmondom, hogy Pestre kerülök, talán már az ávósoknak dolgozik, hogy mentse a bőrét. Ez 1960 végén, 1961 tavaszán lehetett. Mikor » emelték ki « a fekete hollókat? Röviddel előtte kerültem el Pécsr ő l, mert amikor hallottam lebukásukról, még gondoltam is (mivel » angolosan « távoztam), talán azt is gyaníthatnák a tagok, hogy én árultam el őket. Ha nem vettek volna fel, maradtam volna sivár vágóhídi helyemen és pszichikai fogságomban Pécsen, és biztos ragaszkodtam volna egyetlen szociális és szellemi kapcsolatomhoz: Galambos atya hollóihoz. (...)”
