Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

146 Gereben Ferenc

tudod, megsúgom: 860 Ft. Ebből 200 Ft lakásra megy, a többi meg el

. Ugyanis nem Szentesen, hanem Szegeden dolgozom, az én Párizsomban. Gyönyörű város! Senki nem ismert eleinte. Jó volt. Most már egyre többen ismernek: még jobb. Végre egy kis szabadabb élet! Lehet művelődni, csavarogni, reprezentálni, zülleni – ha pénz van. Ha nincs pénzem, nyomorgok: reggelire söntésből veszek egy pogácsát, vacsorára szintén, ebédem pedig üzemi koszt 3 Ft-ért. Ha van pénzem, töltött káposztát vacsorázom, színházba és lokálba járok. Élvezem, de útálom is ezt az életet – hiába, még fiatal vagyok. Még annyit: nagyon hiányoznak a pannonhalmi srácok! Szeretettel: Szepi”

1960. december 6. (M. Zs. levele Miskolcról Szombathelyre)

„Kedves Fánti és Jaki!

(...) [A levélíró újságolja, hogy felvették a miskolci egyetemre.] (...) Hogy hogyan jutottam be, magam sem tudom, de hogy hogyan fogom elvégezni, azt csak a Jóisten tudja, de csakis az Ő segítségével. (...) [Hosszan részletezi az egyetemi ta nulmányok nehézségeit, ez visszatérő téma a levélben.] (...) Azért van szép oldala is az egyetemi életnek, és talán ez a több. Nagyon [!] bálok és szakestélyek vannak. És tudod mi bányászok szeretünk inni

és mulatni, énekelni. Hát ez van elég. Ha nagyon elfáradtál a tanulásban, elmész lumpolni. Ha van pénzed. Ha nincs, akkor elmész aludni. Itt már mindenki a maga ura. Akkor jössz, akkor mész, amikor akarsz, és oda mész, ahová akarsz. (...) Itt már minden bányász volt annyira berúgva, hogy egyes időintervallumban nem volt észnél... (...)

Kedves Barátaim írjatok ilyen hosszan Ti is, és mindenről, mindenkiről, Mucsiról, Bohonról, az Öregről! (...)

Ölellek Titeket: Judo”

Két osztálytárs Piliscsabán sodródott össze, egy mezőgazdasági gépszerelőket képző szakiskolán. Az egyik humán beállítottságú volt, a má sik egészségügyi pályára készült. Mivel őket sem vették fel, a rokoni kapcsolatok révén erre a teljesen inadekvát helyre kerültek. Talán feltűnt az olvasónak, hogy az eddigi levélrészletek – és nem a kihagyások miatt – meglehetősen humortalanok voltak. A felnőtt életbe lépő közösség első felnőtt próbatételei úgy látszik hirtelen komollyá, sőt – mondhatjuk – komorrá változtatta az