Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
144 Gereben Ferenc 1960. november 28. (K. F. levele Mosonmagyaróvárról Szombathelyre) „Kedves Fántikám! A Tőled é s Jakitól kapott lap rendkívül jól esett (...) és nagy örömet szer zett. Érettségi óta az osztályból nem találkoztam senkivel, csak a győri kispap testvérekkel. (...) Nagyon örülök, hogy legalább Jakabbal ketten összetalálkoztatok, és így mégsem vagytok egyedül. Pannonhalmán is voltam már kétszer. Meglátogattam Laci bácsinkat is. Nagyon kedves helyen lakik, Luki bácsi [Hajdú Lukács] szobájában. Én ezt a helyet kitüntetésnek veszem. Laci bácsi jól néz ki. Mégsem kell neki annyit mérgelődni, mint amikor MI ott voltunk! Hogy magamról is mondjak valamit, jelenleg a Lajta-Hansági Állami Gazdaságánál dolgozom mint műszaki adminisztrátor. Havi keresetem 1400 Ft. Igaz, hogy minden reggel 5-kor kelek, és 6 km-t kell egy rongyos, koszos, bolhás, tetves, sza...s bocsánat a kifejezésért! tanyára (...) kerékpároznom, ahol a (...) legdisznóbb és legtrágárabb társaságban kell lehúzni 10 órát délután 4-ig. (...) Kedves Fántikám, ha esetleg mostanában Pannonhalmára mész (gondolom Jakabbal együtt), légy szíves értesíts, mert akkor én is szívesen elmennék! (...)” 1960. november 30. (P. P. levele Budapestről Szombathelyre) „Jó öreg Fántim, és elvetemült matéta sorstársam Jaksi! Mindenekelőtt köszönöm kedves lapotokat, amellyel felkerestetek, igazán jól esett. (...) Hogy magamról is írjak néhány sort (...): 1960. IX. 15-én kerültem a Magyar Optikai Művekhez, ahol ma is mint betanított munkás szerepelek. (...) Itt vagyok anyagadagoló a gépeknél. Órabérem 5.90 Ft, ami nem sok, de ott meglehetős. Két műszakban dolgozom, t.i. 6–2-ig, és du. 2-től 10-ig, a beosztás hetenként változik. Annyiból jó hely, hogy csak 1⁄4 órát kell villamosoznom, amíg odaérek, s ez budapesti viszonylatban sokat jelent! (...) Munkakörömmel meg vagyok elégedve, mivel meglehetősen jóakaratú emberek közé kerültem, akik szeretnek és megbecsülnek. Némi kulturális igény is található bennük, nemcsak a kaja, pia és a nő fontos, s ez jólesik. Némelyiket segítem tanulmányilag, aki technikumba jár, a másikkal angolul beszélek, amit nem hagytam abba, 78 lévén az egyetlen pozitív dolog jelenleg. (...) Mindkettőtöket szívből üdvözlöm: Pepita” 78 Ennek a levélíró nagy hasznát vette, ugyanis a hatvanas évek derekán az Egyesült Államokba emigrált.
