Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
142 Gereben Ferenc 1960. okt. 7. (Cs. M. levele Budapestről Szombathelyre) „Kedves Fánti! Hallom, hogy egyelőre Téged sem vettek fel továbbtanulni, és most dolgozol. Jaksi leveléből tudtam meg egyet-mást. Engem előfelvételiben vettek fel, vagyis a jövő évre. Ebben nincs sok bizalmam, de mégis több a semminél. Egy évig kell nehézvegyipari gyárban dolgoznom, s már lassan három hete, hogy a Kőbányai Porcelángyár betanított munkása lettem. Nem nagyon szép a munkám, 3 műszakban dolgozunk, s vasárnap is legtöbbször bent kell lennem. A keresetem viszont elég szép. A legkellemetlenebb, hogy naponta három órám megy közlekedésre. (...)” Naplófeljegyzés 1960. november 17-ről 75 „Az üzemben továbbra is folyik a hajsza, a szocialista termelést kezdem másból is megismerni, mint újságcikkekből. (...) Az emberi erők végső kizsarolása, a darabszámos tervért folyó hajsza, rossz anyagellátás, fejetlenség. (...) Olyan nincs, hogy » elég « , mindig csak » többet « és » többet « . Vasárnap is bebeinvitálják az embert a gyárba, de a múltkori vasárnapi túlórát nem fizették ki, és a beígért havi 1200 Ft helyett 820 Ft-ot kaptam 76 – s nem csak velem csinálták ezt: mindenkivel! Műszak végén soha nem tudok hazajönni: a hét eddigi 4 nap jából kétszer jöttem haza 1, és kétszer 2 órás késéssel. Ez azt jelentette, hogy reggel 1⁄2 6-tól d.u. 1⁄2 5-ig csak egy-két harapást tudok enni a tízóraimból. S a leadott árú soha nem elég: a csoportban kevesen vagyunk, páran gyenge munkaerők, és nagyon-nagyon érzem, hogy nem ilyen pályára termettem. (...)” 1960. november 18. (R. A. levele Tatáról Szombathelyre) „(...) Remélem nem gondoltad, hogy felvettek? [t.i. az orvosi egyetemre.] Nekem is a » helyszűke « miatt ütött be a mennykő. Hogy mit csinálok? Hát azt, amit amúgy is szerettem volna. A tatai kórház sebészeti rendelésén vagyok asszisztens. A dolgom sokrétű: az adminisztráció, (...) műtéteknél altatok, asszisztálok, kötözök, gipszelek, egyszóval mindent, ami jön. Naponta kb. 100 beteg, de van 75 A szerző X. sz. Naplófüzetéből. 76 Talán nem járunk nagyon messze a valóságtól, ha az 1960-as és a mai (2018-as) forint között kb. százszoros érték-szorzót becsülünk.
