Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

„Hív a harc és hív az élet...” 139

nyos értelemben az erkölcsi helytállás jele volt, főleg ha a jelölt a „helyhiány miatti” elutasítást kapta, mert ez azt jelentette, hogy szakmailag megfelelt, de az ideológiai kérdésekre nem adott a bizottságnak tetsző választ. Akkoriban mindegyikünk egy-egy kis Szent Györgynek érezhette magát, aki csak szellemi és lelki fegyvereket kapott a sárkány elleni küzdelemhez, de páncélt és lándzsát nem – és ilyen küzdelemben elesni nem volt szégyen.

Az osztály 1960-as felvételi eredménye mégis minden várakozást alulmúlt: 29 főből, akiknek csaknem fele jelesen vagy kitűnően érettségizett, az első évben (a három kispapon kívül) mindössze három fiút vettek fel felsőoktatási intézménybe, mégpedig csak a lehető „legideológiamentesebb” helyekre: a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, a Miskolci Nehézipari Egyetemre és az Állatorvosi Főiskolára. Mindössze ők hárman képviselték a „virtuális osztály” sikerstatisztikáját: mivel a Pannonhalmáról korábban távozottakat sem vették fel elsőre sehová. (Az osztályból végül

– 3 fő kivételével – mindenki

szerzett egyetemi vagy főiskolai diplomát, nappali vagy levelező tagozaton – igaz, hogy sokszor nem ott, ahová először jelentkezett.) Most pedig következzenek a korabeli híradások, levelek és naplórészletek a kezdeti (főleg kudarcos) élményekről. Kezdjük egy naplórészlettel. E sorok írója – aki végül is nem Pannonhalmán érettségizett – magyar–művé szettörténet szakra jelentkezett, az ELTE Bölcsészkarára. A világi gimnázium ideológiai okokból nem akarta továbbtanulásra ajánlani, végül az ajánlást külső protekcióval sikerült kieszközölni. Korabeli naplójában a következőket írta felvételi vizsgájáról:

Naplófeljegyzés 1960. július 11-12-ről (Felvételi az ELTÉ-n)

70

„Hétfőn volt az írásbeli magyarból: Goethe Faustját dolgoztam ki. Úgy érzem, az időhöz mérten eleget nyújtottam.

(...)

Másnap volt a szóbeli. Már jóval a megjelölt időpont előtt ott voltam az egye

temen. Két óra várakozás után került rám sor. Ez alatt az idő alatt önbizalmam megerősödött. Láttam ugyanis, hogy felkészültségem művészettörténetből jobb, mint a többié. [De az a hír járta, hogy 120 jelentkező van a 6 helyre.] A többiek általában 10 és 20 perc közötti időt töltöttek bent, politikát a többiektől egyáltalán nem kérdeztek. Engem csaknem 3⁄4 órát faggattak, és ebből kb. 70 Részlet a szerző IX. sz. Naplófüzetéből.