Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

„Hív a harc és hív az élet...” 135

aztán barátok is kerültek, akik mind a mai napig megvannak. Ezek a barátságok életre szólnak, még a más osztálybeliekkel is. Ez nagy pozitívuma a Kupacnak. (...) A pannonhalmi évekre – amit diákként nem szerettem – ma már, idős fejjel, nosztalgiával gondolok. Utólag hálás vagyok legtöbb tanáromnak, akik próbáltak tudományt tölteni a fejünkbe, és tisztességes, becsületes embernek nevelni minket. (...) Kicsit üvegházban nevelkedtünk, így az érettségi után váratlanul értek a való élet realitásai, pofonjai. (...)

Jött a következő dilemma: hogyan tovább. Édesapám azt mondta, hogy sem őmiatta,

64 sem Pannonhalma miatt nem túl jók az esélyeim, ezenkívül az anyagi helyzetünk sem túl rózsás a továbbtanuláshoz, de azért próbáljam meg. A Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára nyújtottam be felvételi kérelmet. Nem sikerült bejutnom, részben az említett okok miatt, de őszintén szólva

a felvételim sem sikerült túl fényesen. Többet nem próbálkoztam. Ezek után úgy terveztem, hogy szakmát tanulok, és majd közben esti tanfolyamon szerzek dip lomát. Rádióműszerész-tanuló lettem egy híradástechnikai vállalatnál. A szakma megszerzése után ennél a cégnél dolgoztam szakmunkásként. Közben beiratkoztam a Kandó Kálmán Főiskola esti tagozatára.

Mielőtt azonban megkezdtem a tanulmányaimat, két év katonaság következett. Persze olyan helyre vittek, ahol nagy hadititkok birtokába nem kerülhettem. Ezért egy őrszázadhoz vezényeltek Táborfalvára. (...) Komoly tizedesi rangban szereltem le. Szegény katona őseim! Igen sok primitív tiszttel találkoztam, sokszor a szakma nélküli kiskatonák műveltebbek voltak náluk.

A főiskola nem volt könnyű sem szakmailag, sem fizikailag. Munka után, fáradtan iskolapadba ülni és figyelni nem egyszerű. Az utolsó előadásokról el kellett mennem, hogy még elérjem az utolsó vonatot. De hát végül is sikerült elvégeznem. A diploma birtokában már magasabb beosztásokban, mint gyártáselőkészítő, beruházási előadó stb. dolgozhattam, (...) lassan haladva a szamárlétrán. (...)” (S. A.)

„(...) Pannonhalma: akkor nem szerettem, most az igazi barátokat jelenti. Orvosi felvétel nem jött össze, 2 év szakiskola következett, ami azért emlékezetes, mert B. Tibor pannonhalmi osztálytársammal még két évet »ökörködtünk«

, szakmát nem szereztünk, de Tiborral még jobb barátok lettünk.

Végül Egészségügyi Főiskolát végeztem kiváló eredménnyel (...) és mentősként dolgoztam végig az életemet...” (Z. M.)

Itt ér véget a 2010-ben írt visszaemlékezések sora. És most ereszkedjünk mélyebbre a múlt kú

tjába, ismét egészen az 1960-as évig.

64 1945-ig magas rangú katonatiszt volt.