Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
„Hív a harc és hív az élet...” 133 „(...) 1960-ban érettségi után Debrecenbe kerültem, a bátyám itt járt már az Agrárra. Több helyen dolgoztam, amíg engem is felvettek az egyetem agrár karára. Előtte jelentkeztem egyszer az orvosira, de » helyhiány miatt « nem vettek fel. Az egyházi iskolákba járt jelentkezőket vasárnapra hívták be felvételizni, írásbelizni és politikai elbeszélgetésre. (Azt hiszem, ez egyedülálló eset volt.) (...)” (M. I.) „(...) [Következő] emlékem a » csengőfrászos « időből való: kerti padon ültünk Édesapámmal 60 mikor a zakója belső zsebéből kivett egy családi fotót, s azt mondta: tudod, ezt azért hordom magammal, mert nem tudom, hogy mikor visznek el, s legyen valami emlékem rólatok. Meglepő nyílt beszéd egy 9 év körüli gyerekkel! Meg is maradt bennem máig! Láttam később, amikor a bazilita 61 rendház tetején lévő kereszt vízszintes szárait lefűrészelték, s egy vöröscsillagot raktak a tetejére. Agronómusképző lett belőle. (...) A pályaválasztásom érdekesen alakult. Természetes volt számomra, hogy papnak jelentkezem. 1959 karácsony este szokás szerint fent voltunk Édesapámmal, vártuk az éjféli szertartás kezdetét, amikor kb. egy órás beszélgetés alatt arról győzködött, hogy inkább orvosnak jelentkezzem. Ma sem tudom, hogy mi motiválta. Pedig Édesanyám szíve vágya az volt, hogy pap legyek. A családunk tele van pappal. Lehet, hogy nem tartott alkalmasnak? Vagy féltett az akkori politikai viszonyok miatt? Mindenesetre az orvosira jelentkeztem. (...) A sikeres felvételi vizsga ellenére nem kerültem be, és (...) jelentkeztem a mentőknél szakképzetlen ápolónak. A felvételi beszélgetésen a párttitkár elvtárs fő érve az volt, hogy »itt ám időnként sz...-t is kell takarítani!« Jól válaszolhattam, mert felvettek. Megyei helyettes ápoló voltam, így Berettyóújfaluban, Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben is dolgoztam. Már 2-3 hete dolgoztam, mikor máig emlékezetes, a korabeli felfogásra jellemző beszélgetés zajlott le egy szin tén elutasított fiúval. Ő is a mentőkhöz akart jönni, s mondta: Igaz, hogy Pannonhalmára jártál? – Igaz! válaszoltam. Igaz, hogy az apád pap? – Igaz. Mire ő: hogy volt pofád egyetemre jelentkezni? Ilyen és más élmények vezettek oda, hogy nagyon megkeményedtem másokkal szemben, s nagyon visszahúzódóvá váltam. (...) Még mentősségem idején beléptem a KISZ-be. (...) Ebben az év ben felvételi előkészítőre is jártam. Ismét jól sikerült a felvételi vizsgám, de változatlanul rajta voltam a » fekete listán « ! Miniszteri rendeletre ebben az évben 40 diákkal többet vettek fel. Így miniszteri fellebbezés után 1961 őszén bekerültem a debreceni egyetem orvoskarára. (...) Egyetem alatt ismertem meg a későbbi feleségemet, végzés előtt házasodtunk össze. (...)” (P. J.) 60 Görögkatolikus lelkész volt. 61 Görögkatolikus szerzetesrend.
