Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
132 Gereben Ferenc hogy az ő apukája is Eötvös-kollégista volt. Laci bácsi úgy folytatta, hogy nemcsak kollégiumi, hanem szobatársak is voltak. (...)” (Cs. M.) „(...) Pannonhalmán – a beilleszkedési nehézségek után – jól, sőt kifejezetten jól éreztem magam. Nagyon megviselt, hogy idő előtt el kellett jönnöm. Ugyanis a harmadik osztály utáni nyáron [1959-ben] három gyermekes özvegy anyá mat pedagógus állásából fegyelmivel elbocsátották az én pannonhalmi iskoláztatásom miatt, és ezért Szombathelyen érettségiztem. »Ikszes« származásom és Pannonhalma miatt nem vettek fel az egyetemre, ezért két évig betanított munkásként dolgoztam egy szombathelyi üzemben. E két esztendőben legjobb barátom K. Jóska ( alias Jaki) osztálytársam volt, akit szintén nem vettek fel, és aki a téesz-szervezés elől szombathelyi rokonaihoz menekült. 1962-ben végül felvételt nyertem, egyetemi tanulmányaimat az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem, és tagja voltam az Eötvös József Kollégiumnak is, mint annak idején László atya. (...) Még pannonhalmi diák koromban kezdődő hét évi diákszerelem után megnősültem. László atya esketett két pap osztálytársam asszisztálásával. T anúm D. Bandi 59 volt. 1967-ben kaptam meg magyar-tanár és könyvtáros diplomámat. (...)” (G. F.) „(...) 1956-ban szülői kényszer hatására Pannonhalmára kerültem. Nehezen viseltem a számomra rideg környezetet. A harmadik félévben el is jöttem, és Pécsett a Nagy Lajos Gimnáziumban értem. (Egy négyesem volt: oroszból.) 1945-ben apám nemet mondott a kommunistáknak (ráadásul 1947-ig Barankovics-képviselő volt), (...) így a 6 gyereké nél elkezdődött a továbbtanulási tor túra. Így lettem darupálya-kezelő, gépkezelő, kubikus, irodista, laborban orvosírnok, majd két év után – minisztériumi felvétellel – egyetemista [orvostanhallgató]. Egyetemi éveim viszonylag nyugalomban teltek, de valószínűleg azért, mert csak az utolsó évben jöttek rá, hogy én vagyok az egyetemen az egyetlen, aki nem KISZ-tag. Cum laude végeztem. A sors továbbra sem volt kegyes hozzám...” (L. M.) „(...) Az érettségi évében a húsvéti szünetben mondtam el otthon és a gimnáziumban is, hogy papi szemináriumban folytatom a tanulmányaimat, pap szeretnék lenni. Sokan sejtették ezt. Szüleim örömmel fogadták, nem lepődtek meg. Édesapám csak ennyit kérdezett: » Jól meggondoltad-e? « Legelőször városmajori kis ministráns koromban merült fel bennem a gondolat, hogy pap leszek, és ez a szándék meg is maradt bennem. Az esztergomi szemináriumban töltöttem 5 évet. 1965. június 20-án szenteltek pappá. (...)” (L. Z.) 59 Ugyancsak osztálytárs.
