Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)

II. Közlemények

„Hív a harc és hív az élet...” 131

Medertérkép-készítéshez kellett vízmélységet mérni egy geodéta irányításával. Nagyon kellemes munkahely volt. (...) V. István, egyik hajós-társunk szabadidőben vastag orvosi tankönyveket tanulmányozott, hogy az 1956 miatt megszakított tanulmányait egyszer folytathassa. (...) Tragikus emlékem is akad: egy manőver közben a motorcsónak-vezetőnk Ercsinél beesett a Dunába, a motor csigája mélyen felszabdalta a hátát. A Veszprémi Vegyipari Egyetem felvételi vizsgája viking életem idejére esett. Egyházi iskolások (8 fő) egy felvételi csoportba kerültünk. (...) (Közülünk kettőt vettek fel elsőre.) (...) Szóbelimen (...) B. Lajos gépész tanársegéd képviselte a KISZ-t a bizottságban. Keresztkérdései arra irányultak, hogy én nyilván nem mondok igazat apukám 1956-os viselt dolgairól, hiszen akkor nem is voltam ott hon. A tanyahajóra visszatértemben levlapon elég feldúltan tájékoztattam aput a dolgokról. Az elutasítás evidens volt, de a fellebbezéshez már a járási VB elnök olyan helyesbítést csatolt, melyben elnézést kért, amiért helyettese egy olyan ügyvéd káder-anyagával cserélte össze az enyémet, aki 56-ban a helyi Kisgazdapártot szervezte. (Akkoriban ennyi elég lehetett az elutasításhoz!) Apu nemigen politizált, de azért megfigyelték. (Az Á. Sz

. Történeti Levéltár 38 oldal fénymásolatot adott ki róla utólag!)

Előfelvételt nyertem. Feltétel: 10 hónapot vegyipari üzemben kell dolgozni. A Kőbányai Porcelángyár volt számomra a legszimpatikusabb. Itt a szállás, bejárás megoldása volt problematikus. A második albérletnél a házinéni meghalt. Persze nővéremmel megigényeltük a lakást, de mások is. Döntött a Tanács: kiutalták egy rendőr századosnak. Ő

tartóztatott minket nővéremmel: náluk biz tonságban maradhatunk albérletben. Akár instruálhatom matekból, mert iskolába jár. Ne féljünk, ő jól dzsúdózik, s a hüvelykujjával szokta szétroppantani az ellenforradalmárok gégéjét. Nem maradtunk sokáig. (...)

Az egyetemben nem csalódtam. Polinszky Károly dékánról, majd rektorról megtudtam, hogy nem allergiás a pannonhalmi diákokra. Minden évfolyamon találkoztam 1-2 volt diáktárssal. Eljárt az 1956-ban Ukrajnába hurcolt diákok hazahozataláért. (...) Én még érettségi után beléptem a KISZ-be.

58 A 150 fős évfolyamból 2-3 évfolyamtársunk távol maradt, de komolyabb hátrányuk ezért nem volt. Néhány oktatónkkal, professzorokkal is, gyakran találkoztunk a vasárnapi misén. (...) Még az egyetemi évek elején pár kollégiumi társamat elkalauzoltam a Szent Hegyre. Laci bácsival beszélgetve R. Matyi megemlítette, 58 KISZ = Kommunista Ifjúsági Szövetség. Ez a lépés korántsem volt kivételes az osztályban, sőt mondhatjuk: a korosztályban. A többség megítélése szerint ez volt az a határ, ameddig erkölcsileg el lehetett menni a rendszerrel kötött kompromisszumban. Ijesztő neve ellenére a szervezet az idő előre haladtával – főleg „alapszervi” szinten – meglehetősen formálissá vált, elvesztette kezdeti (1957) markáns politikai jellegét.