Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
130 Gereben Ferenc Harmadik alkalommal sikerült megúszni – élve – egy különleges helyzetet. (A Pilisbe kiránduló társainkat – egy talált gránát felrobbanása miatt – halálos baleset érte.) 1962–1965 között a magyar » királyi « határőrség szolgálatába szegődtem (nem önként!). Keresztapám – aki 1945 előtt a zirci járás szolgabí rája volt – sorozóbizottsági elnökként nem merte mondani, hogy a keresztfiát ne vigyék el 22 hónapra. (A 22 hónap története külön megérne egy hosszabb értekezést. Itt is közel járt hozzám a halál: egy megőrült bajtársunk a hálóteremben lövöldözni kezdett!) A hat sikertelen felvételi után – munka mellett – sikerült elvégeznem levelezőn a népművelés–könyvtár szakot, majd később Pécsett a történelem szakot. (Ekkor jutott eszembe Hajdú Lukács atya, aki apámat is tanította Komáromban.) Néhányszor (1962., 1965.) tanítottam általános iskolában, de nem hagytam mély nyomokat ott. 1965-től kezdődik közművelődési pályafutásom...” (B. T.) „(...) Első emlékeim 1946–1947-re tehetők. Az esti imát Anyuval úgy fejeztük be, hogy »s egítsd haza... « , s szűkebb családunk öt férfi tagjának nevét soroltuk fel. A hatodik a jobb karjának elvesztése miatt kórházban volt. Az első soha nem jött haza. (...) Hárman (köztük apu) rövid, de keserves-kalandos nyugati fogságból szerencsésen haza kerültek. (...) Mikor a pályaválasztásról beszélgettünk [Pannonhalmán], többek után én is megkérdeztem László atyát, hogy jelentkezzem-e papnak. A fejéhez kapott, s rémülten mondta, hogy » barátom, talán alkalmasabb lennél mezőgazdasági gépésznek, vagy valami hasonlónak.« A családunkban egyébként hagyományo san sok jogász volt. Több ügyvéd, kúriai bíró (négy évet kapott az 1950-es években az egyik egy rosszindulatú feljelentés miatt), de volt ügyész, jegyző, jogi végzettségű kalocsai polgármester (később internálták, majd éjjeliőr lett), jogtanácsos, munkanélküli. Apu, ha kényes témájú tárgyalásra indult, anyuval közölte a teendőket arra az esetre, ha nem érne haza. (Mert a megyében, ismeretségi körében voltak rá példák.) A lakásunk forgalmas út mellett közvilágításos helyen volt. Az ún. csengőfrászt nálunk az a jelenség váltotta ki, ha a ház előtt állt meg egy autó valamilyen okból, különösen sötétedés után. Az »érted jöttünk, nem ellened« 57 eshetőségétől féltünk. (...) A jogászi pálya lett volna hagyományos, de az előbbiek miatt ezt már kiskoromtól nem akartam választani. (...) Érettségi után gyorsan elhelyezkedtem a Középdunavölgyi Vízügyi Igazga tóságnál figuránsként. T. Gyula bácsi, családi ismerősünk ajánlotta a lehetőséget. Az Újpest nevű tanyahajón laktam. Nagytéténytől Adonyig voltam a hajón. 57 József Attila verscíméből (Érted haragszom, nem ellened) Esterházy Péter által parafrazeált ironikus bonmot a letartóztatás körülírására.
