Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
116 Gereben Ferenc York-i közgyűlésén is tett békülékeny kijelentéseket, igaz, több ország delegációja közben kivonult a teremből. 16 Mindez azt a célt szolgálta, hogy Magyarországot vegyék vissza az ENSZ-be, ehhez viszont a rendszernek szalonképesnek kellett mutatkoznia. Eközben (1959–1961) gőzerővel folyt a mezőgazdaság (fizikai erőszaktól sem mentes) kollektivizálása, vagyis a parasztság termelőszövetkezetekbe való kényszerítése, amely – mint láttuk – a szóban forgó pannonhalmi osztály mintegy egyötödét közvetlenül is érintette: családjaik hagyományos életformája és létalapja szűnt meg, és ők – több százezer társukkal együtt – amint tehették, elmentek a falujukból. Az egyházaknak tett gesztus is álságos volt: közben változatlanul folyt az egyházüldözésnek széles ügynökhálózatra épülő formája, 17 amely épp 1960/1961 telén brutális mértékű letartóztatási hullámba csapott át. 18 (Ennek szele, ahogy látni fogjuk, az osztály két tagját is megérintette.) Főleg a vallásos kisközösségek felszámolását célzó üldözés az 1960-as évek során később is folytatódott, 19 akkor is, amikor – az Ostpolitik keretében – a Vatikán tárgyalásokat kezdett a kommunista blokk országaival, és ennek eredményeként 1962-ben három magyar püspök kiutazhatott a II. Vatikáni Zsinat üléseire, és 1964 szeptemberében úgynevezett részleges megállapodás jött létre a Vatikán és a Magyar Népköztársaság között. Az egyezmény lehetővé tette a katolikus hierarchia ki egészítését, más kedvezményeket is tartalmazott, de máig komoly vita folyik valódi eredményességét illetően. 20 Ebben a világban kellett tehát megkeresni a helyüket a fiúknak. Hogy ez mennyire és hogyan sikerült nekik az érettségit követő öt év alatt, erről (pannonhalmi) levéltári-kézirattári dokumentumokon kívül az osztálytársak által készített (visszatekintő) önéletrajzok, az osztálytársak és egyes szerzetes-tanárok által a szerzőnek írt, összesen közel kétszáz postai küldemény, és a szerző naplófeljegyzései vallanak – ezeket fogjuk górcső alá venni. 16 Lásd részletesebben: Romsics (1999), 412–419. 17 1961-ben az állambiztonsági szervek által megfigyelt személyek száma mintegy 250 ezer fő volt. A belügyi szerveknek külön módszertanuk volt az egyházi személyek, illetve az egyházakhoz kapcsolódó szervezetek, csoportok megfigyelésére és bomlasztására. Lásd részletesen Tomka F. (2005), 160–163. 18 A házkutatási és letartóztatási hullám 1960. november 22-én kezdődött. 1961. február 6-ának éjszakáján országosan mintegy 800 lakásban tartottak házkutatást. Lásd Tomka F. (2005), 174. 19 Tomka F. (2005), 176–178. 20 Ennek immár nagy irodalma van, itt csak három kutató nevét, illetve művét említjük meg: Tomka F. (2005), 168–170.; Szabó F. (2012); és Somorjai Ádám OSB, aki forráskiadványok és egyéb publikációk hosszú sorával az Ostpolitik problematikáját főleg a Mindszenty-kérdés oldaláról közelíti meg.
