Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
Szentkultusz középkori pénzeinken 101 A guldinereken látható Szent László előképét a Thuróczykrónika 1488as augsburgi kiadásának címlapján fedezhetjük fel, valamint Kolozsvári Márton és György nagyváradi Szent László lovas szobrában kereshetjük. A 16. század elejére Szent László személyes vonásai, ikonográfiája már megszilárdult, és ebben Mátyás már említett pénzreformjának is jelentős szerepe volt, hiszen megteremtette az ikonográfiai kapcsolatot Szűz Mária és Szent László között („Szent László, Szűz Mária lovagja”). A guldinerek mellett ennek a megszilárdulásnak számos további bizonyítéka ismert: II. Ulászló Bernhard Strigel által festett fogadalmi képe (1511/1512), egyes, az 1500as évek elejéről származó fametszetek, valamint a vitfalvi oltár festett szárnya (1490 körül). 37 A Szent László, Szűz Mária lovagja elképzelés jelenik meg a Dubnici Krónikában (1479) is, amelynek Szent László legendája az ország délkeleti részein keletkezett, és éppenséggel Mátyás ellenzékéhez köthető (a székelyeknek a tatárokkal vívott 1345 körüli csatája kapcsán): 38 „előttük ment valamely nagy vitéz, hatalmas lovon ülve, fején aranykoronával, kezében pedig bárddal, aki mindnyájunkat (ti. tatárokat) hatalmas csapásokkal és ütésekkel pusztított. Ennek a vitéznek a feje felett, a levegőben pedig valamely szépséges úrnő jelent meg csodálatos ragyogásban, akinek a fején nagy ékességgel és fényességgel díszített korona volt látható. Ebből nyilvánvaló, hogy az említett székelyeket, akik Jézus Krisztus hitéért küzdöttek, ama pogányok ellenében, akik erejükkel és sokaságukkal dicsekedtek, maga a Boldogságos Szűz Mária és Szent László király segítette.” (Marosi Ernő fordítása) A ferences obszervancia hatására az 1500as szentév alkalmából ez a fajta ábrázolási hagyomány lett általános, ezzel magyarázhatjuk az 1500ban kibocsátott guldinereken történő megjelenését is. 39 A magyar középkor legfontosabb numizmatikai öröksége a pénzérméken megjelenő szentábrázolásokban fogható meg. A három szent közül azonban csak kettőt tekinthetünk hungarikumnak: Szűz Mária és Szent Lász ló alakja ugyanis évszázadokon keresztül kíséri a magyar pénzeket, messze a középkori Magyarország bukása után is. Keresztelő Szent János felbukkanásait viszont inkább epizódszerűnek tekinthetjük. Ez az örökség olyan éremtani hagyomány, amely – remélhetőleg – modern pénzverésünk számára is megőrzendő mintát jelent. 37 Lakos (1971), 8.; Marosi (1995), 83. Szent László kultuszának központja Nagyvárad volt: Szende (2014), 114. 38 Marosi (1995), 84–85. Klaniczay Gábor mutatott rá arra, hogy Szent László a 15. század elejére – a magyarországi főnemességnek köszönhetően – vált nemzeti szentté, olyan hőssé, aki akár magával a királlyal is szembefordítható. Nem véletlen, hogy 1402ben a Zsigmond ellen lázadó nemesek Szent László Nagyváradon őrzött ereklyéjére tettek esküt: Klaniczay (2000), 301–302. 39 Marosi (1995), 85.
