Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
10 Schilde René dottságának változásai, ezen belül pedig a zsidó diákok magyarországi okta-tási rendszerben való részvételének sajátosságai, illetve érzékelhető módon befolyásolták-e helyi jelentőségű folyamatok, események, városi, illetve in-tézményi szintű viták a pápai zsidó családok iskolaválasztási szokásait? Pápa városa a dualizmus korában Pápa városa a tárgyalt korszakunkat megelőző időszakban, a 19. század első felében másodrendű, erős piackörzeti funkciót betöltő fejlett központ volt, élénk kereskedelemmel és átlagot meghaladó iparűzéssel. A környező, a nagy vonzáskörzetű városok (Sopron, Győr, Veszprém) miatt azonban az e kategó-riába sorolt városokhoz képest kis vonzáskörzettel rendelkezett. A dualiz -mus idejére a Dunántúl legnépesebb mezővárosa lett, 13 000 lakosával a térség nagyobb városai közé tartozott. 2 A város korabeli polgárosodottságával kapcsolatban Gyáni Gábor állapítja meg, 3 hogy Pápa – az inkább alföldi, tehát mezővárosi jellegű dunántúli kis -várossal, Szekszárddal összehasonlítva – egy másik fejlődési típus jó példája, amelynek polgárosodottsága a település hivatalnok- és iskolaváros jellegéből fakadt. A pápai elit vonatkozásában kiemeli, hogy mivel a több évszázadon át kulturális központi szerepet betöltő városban hiányzott az ipari nagy- és középvállalkozói réteg, valamint a nagy- és középbirtokosság, ezért ezt a ré-teget egy kevert felekezetű, reformátusokból, zsidókból és kisebb mértékben katolikusokból álló hivatalnok-, illetve értelmiségi csoport alkotta. Bár a viri-lis alapon mért polgárosodottság alapján a helyi elit vagyonossága elmaradt a nagyobb dunántúli városok elitjének helyzetétől, de Gyáni szerint a pápai elit erőteljes polgárosodottsága a szellemi rétegekhez kötött polgárosodás szempontjából „aligha kétségbe vonható tény”. Gyáni Gábor a dualizmus kori dunántúli városhálózat vizsgálatával kapcsolatban állapította meg,4 hogy az észak-dunántúli nagyvárosok közül egy sem vált regionális centrummá, mert az ehhez szükséges intézmények teljes körét négy város (Győr, Sopron, Székesfehérvár, Komárom) osztotta meg egy-más között. Véleménye szerint így őrizhette meg a nagy múltú kisváros, Pápa iskolavárosi rangját, intézményi fejlettségét, amelyet nem vett át tőle egy regionális városi központ. Igaz, erre történtek próbálkozások, hiszen a 19. század folyamán többször (1804–1809, 1839–1847, 1892–1893) felvetődött például, hogy a pápai református teológiai főiskola székhelyét áthelyezzék 2 Sasfi (2007), 122. 3 Gyáni (1998), 35–36. 4 Uo., 30.
