Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Szent Imre palástja 89 A szövet kötésének vizsgálata során abból indultunk ki, hogy a középkor leggyakrabban használt kötéstípusa a samit.43 Ez a szövettípus a 3. század vé -gén alakult ki, és a 16. század közepéig alkalmazták. A leggyakrabban ilyen típusú textíliából készültek a liturgikus viseletek, főúri ruhatárak darabjai, valamint enteriőrök textil dekorációi is.44 A magyar koronázási palást alap anyaga szintén samit. 45A samit / samitum latin kifejezés a hexamitos, azaz 6 szálas, görög kifejezés-re vezethető vissza. A samit összetett, azaz kompozitkötés, amely két vagy több lánc és két vagy több vetülék fonalrendszerű, vetülék oldalú sávolykötés. A 12. századig háromfonalas sávolykötés volt, és az első hat kötőlánc alkotott egy egységet.46 Azaz a samitokban a kötőlánc képez legalább két vetülékkel vetülékfelületű szövetet. A kötőlánc a mintának megfelelő vetülékkel sávoly-kötést képez, így a szövet felső oldalán a mintának megfelelő színű vetülék látható. A főláncok nem vesznek részt a kötésben, hanem a textil szerkezetében belül, szinte láthatatlanul vannak jelen. 47 A vizsgált szövettöredék azonban nem samit, mert szabályosan ismétlőd-ve a főláncok is részt vesznek a kötésben. Ugyanakkor nem lehet lampasz sem, mivel akkor a főláncnak és a kötőláncnak is egyenrangúnak kellene len-nie, s az egyik vetülék a főlánccal, a másik vetülék a kötőlánccal kellene, hogy kötésben legyen.48 A lampaszok láncfonal felületűek, esetleg a díszítésükre alkalmazott minta lehet vetülékfelületű.49 Ez a lehetőség azonban ebben az esetben teljesen kizárható, mert a szövettöredék vetülékfelületű. A lampasz szövés Kr. u. 1000 körül jelent meg, és a koraújkortól kezdve Euró pa minden jelentősebb selyemszövő központjában készítettek ilyen tí-pusú luxus selyemszöveteket. A lampasz láncfonal felületű összetett szövet, amelyet gyakran a bonyolult minta gazdagsága érdekében további selyemvagy fémfonal vetülékkel mintáztak, brossíroztak, lanszíroztak. 50 A vizsgált szövet összetett szövet, vetülékfelületű és szabályosan ismétlő -dő kötéspontonként a főláncok is részt vesznek a kötésben. Ezt a szövettípust megtévesztő módon protolampasznak nevezik, hiszen technikai szempontból a samitokkal mutat közeli rokonságot. A második világháborút megelőző időszakban a textiltörténeti kutatások módszertanát kidolgozó svéd kutató, Agnes Gejier is leírt a birkai ásatások emlékei között olyan sávolykötésű textíliákat, amelyek nem samitok, de kö-43 Wilckens (1991), 18. 44 Schorta (1998), 3; B ecker (2009), 111. 45 E. Nagy (2002), 32. 46 Wilckens (1991), 18; B ecker (2009), 111. 47 E. Nagy (2002), 32; CIETA, 52. 48 CIETA, 29.49 Guelton–V ial (1998), 20. 50 Jenkins (2003), 353.
