Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
Schilde René Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején Bevezetés A pápai bencés gimnázium dualizmus korabeli történetével kapcsolatos ku-tatásaink során több alkalommal, elsősorban Mészáros István oktatástörté neti munkáiban 1 találkoztunk azokkal az adatokkal, miszerint az intézmény -ben az 1870-es évek második felében kiemelkedően magas volt az izraelita felekezetű diákok aránya. A legmagasabb érték az 1877/1878-as tanévben mutatható ki, az iskola 180 diákja közül 87 volt izraelita felekezetű, tehát az összlétszám 48,3%-a. A következő tanévben törés észlelhető a korábbi évek emelkedő tendenciáiban. Az 1878/1879-es tanévben már csak 50 izraelita fe-lekezetű járt az intézménybe (30,6%), az 1879/1880-as tanévben pedig csak 39 (27,4%). A következő két évtizedben az izraelita felekezetű diákok összlét-számhoz viszonyított aránya 25–35% között mozgott, a századfordulón már csak 16% körüli az arány (26 fő a 159 diákból), az utolsó békeévben pedig mindössze 6% (17 izraelita a 303 fős összlétszámból). Vajon milyen okok állhattak e tendencia hátterében? A korszak oktatástörténetével foglalkozó publikációk többségében a dua-lizmus egészére vonatkoztatva a pápai református kollégium izraelita feleke -zetű diákokkal szembeni toleráns magatartását emelik ki, és megállapítják, hogy a pápai zsidó családok éppen ezért elsősorban ezt az intézményt pre-ferálták iskolaválasztásuk során. Azonban a két pápai középfokú intézmény alsó négy osztályának statisztikai adatai – legalábbis a korszak első évtize-deiben – ezt nem feltétlenül igazolják. E megállapításokat szeretnénk tehát finomítani, árnyalni. Dolgozatunkban azt vizsgáltuk, hogy helyi szinten kimutathatók-e, az or szágos tendenciáknak megfeleltethetők-e a magyarországi zsidóság mint nemzetiségi/vallási csoport dualizmus kori társadalmi helyzetének, elfoga-1 Mészáros (1988), 78; Mészáros (2000), 212–213.
