Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
80 Dénesi Tamás – Nagy Rebeka – Semsey Réka zolta meg, amely a történet folytatása szerint Szent Lászlóban ölt majd újra testet.10 A két egymástól meglehetősen távoli idealizált kép 11 közül a króni -káé a hitelesebb, amelynek egy elemét kifejezetten reálisnak ítélhetjü k. Ez pedig a hosszabban idézett rész, amely szerint a királyi család rendszeresen látogatta az általa alapított egyházakat, és adományokat tett a felkeresett intézmények számára.12 Amikor Imre megajándékozta az egyházat, ezt apja törvényének szellemében tette, hiszen István II. törvénykönyvének 1. cikke-lye – amely arról rendelkezett, hogy minden tíz falu építsen egy templomot – egyértelművé tette: ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodott. 13 A királyi család, illetve István és Imre egyházlátogatásairól életszerű képet fest a Szent Imre-legenda jelenetsora, sőt annak vélhetőleg pannonhalmi bencés szerzője 14 a legenda cselekményének jelentős részét Szent Márton monos -torába helyezte. A 12. század elején keletkezett mű szerint tehát a szent her ceg látogatásainak emléke ekkor még meglehetősen elevenen élt a legendaíró szerzetesközösségében. A királyi család szokás á ról a nagyobb István-legenda bencés szerzője is említést tesz: „a szerzetesek életét és közösségét hol mások útján, hol személyesen fürkészve gondosan megvizsgálta.” 15 Pannonhalmán évszázadokig tovább élt ezeknek a látogatásoknak az emléke. Ezzel nap mint nap szembesítette a szerzeteseket a templom nyugati szentélye, az uralkodói reprezentációval, az uralkodók gyakori jelenlétével összefüggő Westwerk , sőt a monostor mellett hosszú ideig, 1520-ban még biztosan álló királyi palo -ta, amely nyilván az uralkodók gyakori látogatása miatt épült. 16 10 Az eltérő ábrázolásról, a markáns különbség magyarázatáról, a legenda keletkezési idejéről a korábbi irodalmat is összefoglalva: Bollók (1986) és Bollók (1996). A kétféle Im re-kép az európai szentkultusz-modellek viszonylatában: Klaniczay (2000), 114–144. 11 Zsoldos Attila szerint a két felfogás nem szükségképpen zárja ki egymást, valószínűbb-nek tartja, hogy Imre éppoly összetett és bonyolult személyiség volt, mint apja. Zsoldos (2007), 22.12 Ifj. Horváth (1956), 14; Magyar (2000b), 15, 17, 128. Az egyházlátogatásokról szóló rész hitelességét talán nem kisebbíti, hogy ugyanez a 67. fejezet Istvánnak és családjának tulaj-donítja az óbudai társaskáptalan (valójában későbbi, Péter király alatti) alapítását. A ki-rályi egyházaknak adományozott liturgikus ruhákra szép példa az az 1031-ben készült miseruha, amelyet a 12. században alakítottak át koronázó palásttá, illetve az a XIX. János pápának küldött kazula, amely a francia forradalom idején pusztult el. A koronázó palást sorsa fordítva alakult, mint általában az uralkodói ruhákkal történni szokott, hiszen a királyi ruhadarabokat szokták átalakítani miseruhává. Tóth (2000), 3–4, 7, 10. 13 Závodszky (1904), 153. 14 A pannonhalmi szerzőséget meggyőzően fejti ki: Bollók (1996), 342–346. A legendával kapcsolatban az öreg korában a pannonhalmi közösség mellett élő Fulco hospes szerzőségét Erdélyi László vetette fel: Szent Imre legendája, 45–46; Erdélyi (1944), 59. 15 Árpád-kori legendák és intelmek, 27–28, Kurcz Ágnes fordítása. 16 Tóth (1988), 117; László (1996), 144–149; Takács (1996), 182–185; Takács (2002), 303– 304. 1520-ban a pannonhalmi királyi palotában még oklevelet írtak át: PRT III. 370, 726. A sekrestyében feltárt, északra nyíló kőkeretes kapu hihetőleg összefügg ezzel a templom tól északra lokalizált királyi palotával. Takács (1996), 179; Takács (2002), 306.
