Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)

II. Közlemények

Sulpicius Severus és egy idős püspök emlékei 73

repek gyakran fölcserélődtek, s Márton viselkedett úgy, mintha szolgája len-ne az úr: sokszor ő vette le a másik lábbelijét, s törölte le a lábát, s együtt is étkeztek. Noha az imitatio Christi motívuma itt is könnyen tetten érthető, az sem zárható ki, hogy mindezek a felcser vagy katonaorvos Márton, s nem a Krisztus-követő szent gesztusai. Teljesen természetes, hogy társának a lábát megmosta, saruját lesegítette, hiszen ő el is tudta látni, s hogy együtt étkez-tek, ebben az esetben, szintén kézenfekvő, hiszen Márton pontosabban tudta, mi fogyasztható, s mi nem, vagy éppen mi mérgező, hiszen később többször is bizonyságát adta toxikológiai jártasságának.

Könnyen lehet, hogy Márton karrierje nem orvosként kezdődött a római hadseregben, de jártassága hamar kiderült, így a tényleges fegyveres szolgá-lat alól fölmentést kaphatott, ami megmagyarázza azt is, miért maradt a harci cselekmények elutasítása ellenére is katona. Amikor Sulpicius Severus találkozott az idős Mártonnal, az egykori kato-naorvos élményei, gyógyításának emlékei már jelentősen átformálódtak, s egy szentéletű püspök csodálatos tetteivé változtak át, amelyek híre szájról szájra terjedt a galliai előkelők közt, ámulatra késztet

ve a környezetet. Ha feltételezésünk helytálló, az mit sem von le Mártonnak és tetteinek jelentősé-géből és nagyszerűségéből, csupán érthetővé tesz néhány olyan mozzanatot, amelyre mindeddig nehéz volt racionális magyarázatot találni.