Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Sulpicius Severus és egy idős püspök emlékei 69 hával letakarva. Azt hitte, valamilyen pogány szertartás szemtanúja, amire a kereszt jelét rajzolva a levegőbe kezével megállította őket. Sulpicius Severus szerint a kis menet előbb kővé dermedt, majd amikor megpróbáltak elindul-ni, nevetséges körforgásba kezdtek. Amikor pedig világossá vált Márton szá -mára, hogy egy temetési menetet állított meg, kezével újabb jelet adott, és a megbabonázott emberek folytathatták útjukat. Ha az orvoslás szempontjából nézzük ezt az eseményt, akkor arra kell gondolnunk, hogy Márton valami-képpen hipnotizálta a pogány temetési menet tagjait. Noha a távolság miatt ez valószínűtlennek látszik, könnyen lehet, hogy ennek a hangsúlyozása azért fontos, mert megmagyarázza, miért tévedett az egyébként tévedhetetlen és lelki ügyekben rendkívül éleslátó Márton. Ez a hipnotikus, szuggesztív erő máshol is felfedezhető Márton tetteiben. Az egyik történet szerint olyan hatással győzködte a pogányokat, hogy azok maguk rombolták földig a szentélyüket. Ahogy említettem, Sulpicius Severus külön is összefoglalja Márton csodás gyógyításait. Ezek között első a sorban egy trieri lány esete, aki régóta betegeskedett. Családja már a halálára készül, amikor megérkezik a hír, hogy Márton a városban van. Az apa fut, szalad, és a templomban éri utol, ott borul a lába elé, s kéri, segítsen haldokló leányán. Márton nem habozik, hiába a hatalmas tömeg és a püspöktársak, megy, hogy meggyógyítsa a beteget. A házban, a betegszobában előbb a földre fekve imádkozik a gyógyulásért, majd olajat kér, amelyet megáld, s azzal keni be a haldokló ajkát. Az ima s a megáldott olaj hatására pedig lassan magához tér, majd meggyógyul a lány. Hogy pontosan mit csinált Márton, ekkor sem derül ki, hiszen a tömeg – ahogy Sulpicius Seve -rus megjegyzi – ekkor is ki van zárva, kívül kell várakoznia, éppúgy, ahogy a halott katekumen vagy az öngyilkos szolga feltámasztásakor. Sulpicius Severus e történet után az ördögűző Mártont mutatja be. Az első elmesélt történet szerint egy előkelő embernek, név szerint Taetradiusnak a szolgáját gonosz szellem szállta meg, s bár Márton azt kérte, hogy vigyék hozzá, az nem volt hajlandó elhagyni a szobáját, s csak vicsorgott azokra, akik közeledtek hozzá. A pogány Taetradius erre a lábához borulva kérte, hogy jöjjön és segítsen rajta. A történetnek ez az eleme azért figyelemre mél-tó, mert ezek szerint még a nem hívő előkelők is gyógyító erejűnek tartották a ke resztény püspököt, akinek a pogányok körében is tekintélyt biztosított orvosi tevékenysége. Ráadásul a kérés elől azzal tért ki Márton, hogy ő nem lép pogány ember hajlékába, 22 ami ellentmond annak a korábbi történetnek, amelyben egy pogány előkelő öngyilkos szolgáját mentette meg, hiszen akkor ké rés nélkül is a siránkozók segítségére sietett. Itt azonban végső elkeseredésében Taet radius megígérte, hogy megtér, ha Márton meggyógyítja a szol gáját. 22 Vita Sancti Martini (1866), 17, 2.
