Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
68 Takács László élt még, sőt ő volt az egyik tanúja Márton tetteinek. Nyilvánvaló, hogy lehe-tetlen megállapítani, hogyan is történt pontosan ez a csodálatos föltámasz -tás, hiszen Mártonon és a halott testvéren kívül senki sem tartózkodott a cellában, így azt sem tudhatjuk, valóban az történt-e, amit később erről az esetről a halálból visszahozott testvér (vagy Márton) mesélt. Mindenesetre különösen érdekes, hogy Márton ráfeküdt a halottra, ami nem egyszerű-en a gyász, elvesztés fölötti fájdalom gesztusa, hanem alighanem része volt a gyógyító terápiának. Valószínű, hogy a beteg a cellában már kezdett kihűl-ni, és Márton a kihűlés megakadályozása végett a saját testével próbálta me -legíteni. Ez csak egy a lehetséges magyarázatok közül, mindenesetre föltűnő, hogy Márton nem a holttest mellé térdelt, hanem ráfeküdt. Hasonlóan zavarba ejtő a következő történet, amelyben egy előkelő pogány halott szolgáját támasztja föl. 20 Márton véletlenül jár arra, amikor a házból gyászos jajveszékelést hall. A szokatlan hang fölkelti érdeklődését, és tudakolni kezdi, miért sírnak. Kiderül, hogy az ifjú öngyilkos lett, fölakasztotta magát. Márton erre majdhogynem ugyanúgy viselkedik, mint a keresztség előtt álló ifjú föltámasztásakor: bemegy a szobába, ahol a halott fekszik, min-denkit kiparancsol, majd ráfekszik a kiterített testre, és imádkozik. Kis idő múlva a szolgába visszatér az élet. Ennek a történetnek számos elemét képtelennek tarthatnánk, ha nem fel-tételeznénk, hogy Márton orvos volt. Hiszen miért kíváncsiskodnék a gyászos hangzavar hallatán a keresztény Márton egy előkelő pogány házában? Ő, aki oly elszántan küzdött a pogányok és a pogány szent helyek ellen, miért megy be azonnal? És az előkelő pogány úr és családja miért engedelmeskedik, miért nem utasítja ki a jól ismert keresztényt? Nyilvánvalóan a segítő szándék, a gyógyítás iránti ellenállhatatlan vágya hajtja Mártont, s ez megmagyarázza, miért engedik oda szó nélkül az öngyilkos szolgához. A pogányok éppúgy tud-ták, mint a keresztények, hogy Márton speciális orvosi tudással rendelkezik. Ez a különleges képesség más esetekben is megnyilvánul, és az orvosi módszerek könnyen fölfedezhetők. Sulpicius Severus az életrajzban külön csoportosítja azokat a történeteket, amelyekben Márton a hamis keresztény vagy pogány kultuszhelyek ellen lép föl: föltárja a keresztények előtt, hogy helytelenül tisztelnek egy sírhelyet egy vértanúéként. Ő si pogány szentélyt romboltat földig, máskor a mellette álló fenyőfáról bebizonyítja, hogy nem méltó a tiszteletre. Ezek között az események közt olvassuk azt is, hogy egy alkalommal Márton is téved.21 Egyszer, amikor haladt az útján, azt vette ész -re, hogy pogány menet közeledik. Mivel meglehetősen távol volt (az életrajz szerint ötszáz lépésre, vagyis nagyjából hétszázötven méterre), nem tudta jól kivenni, hogy pontosan mi történik, csak látta, hogy valamit visznek fehér ru-20 Vita Sancti Martini (1866), 8. 21 Vita Sancti Martini (1866), 12.
