Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Sulpicius Severus és egy idős püspök emlékei 67 Miután már számos csodás tettét elmondta Sulpicius Severus, gyógyítá sainak bemutatását ezekkel a szavakkal kezdi: „A gyógyítás adománya pedig annyira hatékonyan működött benne, hogy szinte nem akadt olyan beteg, aki, miután hozzá fordult, vissza ne nyerte volna egészségét.” (Curationum vero tam potens in eo gratia erat, ut nullus fere ad eum aegrotus accesserit, qui non continuo receperit sanitatem: quod vel ex consequenti liquebit exemplo.)17 Noha ebben a gyógyító tevékenységben is megfigyelhető az imitatio Christi vonása, nyilván nem lehetett pusztán életszentségé nek híre az az ok, ami miatt bete gek keresték föl Mártont a gyógyulás reményében. Mielőtt az itt fölsorolt gyógyításokra rátérne, az életrajz szerzője már szólt néhány olyan tettéről Mártonnak, amely szintén ebbe a kategóriába tartozik. Már nem katona, amikor az arianus forrongások idején egyik társával elvo-nulnak a Gallinariának nevezett monostorba. Itt Márton egy ideig csak gyö kereken élt, és véletlenül hunyort evett, de nyomban észrevette a mérgezés tüneteit. Erre imádkozni kezdett, és könyörgése elhárította a halál fenyegeté sét.18 Ebből a történetből világosan kiderül, hogy Márton igen tájékozott volt a növények természetével kapcsolatban, tudnia kellett, hogy mely növények gyökere fogyasztható, s föltehetően csak pillanatnyi figyelmetlenségből nem vette észre, hogy mérgező növényt evett. Mindenképpen komoly botanikai ismeretet feltételez, hogy Márton tudta, mely növények gyökerén élhet hosz -szabb ideig, vagyis – és ez megerősíti feltételezésünket – felcseri, katona- illet -ve seborvosi tevékenysége miatt tisztában kellett lennie a gyógynövényekkel, illetve azzal, melyek mérgezőek, vagy melyekből lehet mérget csinálni. Erre a tudásra azért is volt szüksége, mert lovas alakulatban szolgált, márpedig a lovak olykor nyilvánvalóan mérgező növényt is lelegeltek, Mártonnak pedig ilyen esetben tudnia kellett, hogy milyen ellenszert adjon. Innen származott az a tapasztalata is, hogy azonnal diagnosztizálni tudta, hogy mérgezést szenv edett. Hogy valóban pusztán az imádságnak köszönhető-e Márton megmenekülése, ebből a szempontból más kérdés, és könnyen lehet, hogy a sokszor elmesélt történet Sulpicius Severus idejére ilyen formában tisztult le. Egy keresztség előtt álló ifjú hirtelen haláláról és föltámasztásáról szól a következő történet. Eszerint Márton éppen távol volt, amikor az egyik szerzetesjelölt társ hirtelen belázasodott, majd néhány napi szenvedés után meghalt. Amikor Márton visszaérkezik, azt látja, hogy a szerzetestársak ott imádkoznak a holttest fölött. Bemegy ő is a cellába, majd a bent lévőket mind kiparancsolja, bezárja a cella ajtaját, s ráfekszik a halottra. Legalább két órát fekszik rajta, imádkozik, mire az élet lassan visszatér az elhunytba.19 Sulpi -cius Severus megjegyzi, hogy ez a testvér aztán megkeresztelkedett, sokáig 17 Vita Sancti Martini (1866), 16, 1. 18 Vita Sancti Martini (1866), 6. 19 Vita Sancti Martini (1866), 7.
