Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
66 Takács László fog fordítani e világnak.14 Meglepőnek tűnhetik, hogy Sulpicius Severus újfent hangsúlyozza a katonai szolgálatot, noha egy korábban már hivatkozott má sik mondatban azt állítja, hogy Márton ipse armatam militiam in adulescentia secutus , amely kifejezésnek az a magyarázata, hogy ebben a korban a polgári hivatali szolgálatot is militia-nak nevezték ( militia togata ). Véleményem sze-rint ezt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hiszen ebben az össze függésben az armata militia kifejezés nem feltétlenül fegyveres szolgálatot jelent, hanem azt, hogy az illető személy a hadseregben szolgál, viszont a tevékenysége pontos tartalmát elfedi. A kutatók között régóta problematikus Sulpicius Severus szavai alapján annak az ellentmondásnak a feloldása, amelyet Szent Márton hosszú, de a vér-ontást és fegyverviselést megtagadó katonai szolgálata jelent. 15 Ha ugyanis 316-ban született, s egy valóban létező császári rendelet értelmében már a harmincas évek elejétől a római hadseregben szolgált, akkor hogyan lehetsé-ges, hogy bár a fegyver használatát a megkeresztelkedése után, tehát a 330-as évek közepétől megtagadta, mégis a katonaság kötelékében maradt egészen Iulianus Apostata hadvezérségéig, vagyis negyed századig, ami egybevág a római katonák általános szolgálati idejével. Erre válaszként vagy a születési dátum módosítását adták válaszul a kutatók, vagy annak a lehetőségét ve-tették föl, hogy Márton katonai kiképzése után nem fegyveres alakulatban szolgált, hiszen máskülönben – fegyverhasználat nélkül – nem maradhatott volna meg a sereg kötelékében. Ha azonban a születési dátumot nem vonjuk kétségbe, akkor csak a felé a megoldás felé hajolhatunk, amely szerint Már-ton nem fegyveres szolgálatot teljesített. Tevékenységét és életét közelebbről szemügyre véve egyetlen elfogadhatónak tűnő, már korábban is felvetett ma-gyarázat adódik: Márton föltehetően orvosként, vagy talán helyesebb, ha azt mondjuk, felcserként szolgált a lovas testőrségnél. 16 Mivel ezt a korábbi kutatás is fölvetette, sőt maga Sulpicius Severus is önál ló részben sorolja föl Márton sokszor csodás gyógyításait, a továbbiak-ban azokat a történeteket igyekszem új szempontból megközelíteni, amelyek bizonyítékul szolgálhatnak a fenti feltevéshez. 14 [N]ec tamen statim militiae renuntiavit, tribuni sui precibus evictus, cui contubernium familiare praestabat: etenim transacto tribunatus sui tempore renuntiaturum se saeculo pollicebatur, qua Martinus exspectatione suspensus per biennium fere posteaquam est baptismum consecutus, solo licet nomine, militavit. – Vita Sancti Martini (1866), 3, 5. 15 Christian Martyrdom (2012), 25–26. 16 Klaus Rosen tanulmánya címében is kiemeli Szent Márton orvosi tevékenységét, de nem köti össze katonai szolgálatával: Der Heilige Martin – Bischof, Arzt und Missionar, lásd Rosen (2009). Rosen különösen a korabeli pogány orvoslással való konkurenciát hangsúlyozza a 67–68. oldalakon. Arra, hogy Márton komoly orvosi tapasztalattal rendelkezett, Sághy Marianne is utal, bár nem állítja, hogy ilyen minőségben tartozott volna a testőrséghez: Sághy (2016), 11.
