Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején 45 az iskolavezetés és az izraelita hitoktatók, hitközség közötti korábbi viták-ról, személyesen megemlítve és a feszültségért vádolva az akkori hitoktatót, Marton Ignácot is. „A régi bajok azonban azóta, a mióta Marton Ignácz hit-oktató tanitja a zsidó tanulókat a zsidó hittanra, ismét feltámadtak rég fe-ledett sirjukból” – utalt a szerző az 1894-ben, az izraelita diákok szombati, istentiszteletre való eltávozása ügyében zajló vitára. Az izraelita diákokkal foglalkozó fejezet végén pedig megállapítja, hogy a győri tankerület levéltá-ra szolgálhat bizonyítékul arra nézve, mennyi vitája volt a kerületi főigazga -tóknak a pápai izraelita hitközség vezetőivel az azt megelőző évtizedekben. Ugyanakkor a szerző felhívja a figyelmet arra – hasonlóan az 1881-es, a káros germanizmus ügyében zajló vitához –, hogy a hitközségi vezetőkkel állt fent ez a konfliktus, és ez nem jelent vallási intoleranciát az izraelita felekezetűek-kel szemben. „Ne gondolja azonban senki, hogy mi e sorok által a pápai zsidó polgártársaknak a vallási meggyőződését akartuk gáncsolni. Korántsem!” – szögezi le Bakonyvári Ildefonz. 120 Az iskolatörténet imént említett fejezete nagy felháborodást váltott ki az izraelita felekezet vezetőiből. A Pápai Lapok 1898. július 3-i számában „Tanügybarát” néven fejezte ki felháborodását Vallási türelem című cikkében egy érintett. Cikkében kontrasztként állított egy kőbányai esetet, ahol az ottani izraeliták, reformátusok a katolikusokkal karöltve kezdeményezték a pan-nonhalmi főapátnál, hogy a pannonhalmi Szent Benedek Rend állítson fel egy gimnáziumot kerületükben, azzal a reménnyel, hogy „az új gimnáziumba a ha-zaszeretetével, szabadelvűségével, felekezetek iránti türelmességével egya ránt kitűnő bencés-rend adja a szükséges tanerőket.” A cikk szerzője éppen ezt a szabadelvűséget, türelmességet kérte számon Bakonyvári Ildefonzon, illetve a pápai bencéseken, mondván, hogy „...ebben az értekezésben a vallási türelmetlenség valóságos orgiát ül...” Rosszindulatú eljárásnak nevezte a szerző, hogy „a tanári testület tagjai között felsorolt izraelita hitoktató a tanulók kezébe kerülő értesítőben nyilvános dorgatóriumban részesül”. 121A helyi érdekeltségű lap következő heti számában közzétették a Bakony -vári Ildefonz által említett izraelita hitoktató, Marton Ignác véleményét is. Ő egyrészt úgy vélte, hogy a bencés atya „átokra és kárhozásra nyitott szája akaratlanul dicséretet mondott, mert én a hitoktatói hivatást úgy fogom fel, hogy ismerje az illető hitoktató kötelességének felekezetben növendékeit sa-ját vallásuk becsülésére és megtartására tőle telhetőleg buzdítani, a mellett, hogy más vallásnak iránt türelmetességet tanúsítsanak”. Másrészt védelmé-1881-ben szentelték pappá, majd bölcseleti doktor címet szerezett. Először hitszónok Pannonhalmán, 1882 és 1891 között tanár Kőszegen. Két évig (1891–1893) Komárom-ban, 1893–1896-ban Pápán tanított. Élete utolsó éveiben rendi lelkész Zalaapátiban, 1901-től Bársonyoson. Névtár (1987), 117, 910. sz. 120 Bakonyvári (1898), 64. 121 Pápai Lapok , 1898. július 3., 2.
