Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
42 Schilde René nisztériumi szintű rendelkezés e téren. Így születhettek a rendeletet meg-előzően egészen sajátos kezdeményezések és megoldások is a pápai bencés algimnázium zsidó diákjainak ügyében. 1879 februárjában Klein Mór rabbi, a neológ hitközség vezetője azzal a kéréssel fordult levelében Reznyák Albert bencés tanárhoz111 (tehát nem az intézmény igazgatójához!), hogy az izraelita tanulókat szombati és ünnepnapokon az írás kötelezettsége alól mentse fel. A rabbi megkeresésében a bencés atya „mély vallásos érzületére” hivatkozott, remélvén azt, hogy egyetértésre talál abban, „mely szerint a hit külső szertartásainak megtartása különösen a serdülő ifjúságra nézve nagy horderejű befolyással bír.”112 Bár nem tudjuk, hogy erre a konkrét megkere -sésre mi volt Reznyák Albert válasza, de minden bizonnyal működött ez a gyakorlat. Erről tanúskodik egy 1882-es levélváltás, amelyet aztán ezen gya-korlat felülvizsgálata és egy iskolai szintű, ezt a gyakorlatot szigorító döntés követett. 1882-ben a pápai ortodox izraelita hitközség elnöksége köszönő -levéllel fordult Ocsovszky Kázmér bencés igazgatóhoz „igazi szabadelvűsé -géről és nemes jelleméről fényesen tanúskodó becses intézkedéséért”, mert felmentette az izraelita felekezetű tanulókat a szombati írásbeli dolgozatok teljesítésének kötelezettsége alól. Ocsovszky válaszlevelében cáfolta, hogy őt erre a gesztusra a főrabbi megkérte volna, és ő erre igazgatói szintű en-gedélyt adott volna, viszont elismerte, hogy az I. osztályban egyes tanárok a főrabbi kérésére – a vallás- és közoktatásügyi miniszter érvényben lévő rendeletétől eltérvén – felmentést adtak a zsidó diákoknak a szombati írás, rajzolás alól. Az igazgató arra is felhívta a hitközség elnökségének figyelmét, hogy a zsidó diákok ezzel a felmentéssel sok esetben visszaélnek, s nemcsak nem írnak, rajzolnak, hanem leckét sem készítenek, sőt az órák alatt nem fi-gyelnek, hitük előírásait megszegvén – nem a tananyaghoz kapcsolódóan – firkálgatnak, rajzolgatnak. A levélváltást két tanári kari ülés követte, majd október 3-án a negatív tanári tapasztalatokra hivatkozva Ocsovszky Kázmér iskolai körözvényt adott ki: „...a tanári kar... elhatározá, hogy az izr. tanulókat szombati napokon az írás és rajzolás kötelezettsége alól nem menti fel. Írásra vagy rajzolásra a tanári kar senkit sem fog kényszeríteni, de aki írni vagy rajzolni a mondott napokon vonakodik, az önmaga zárta ki magát az intézet-ből, az kopoghat más intézet ajtaján, a kath. gimnázium kapuja zárva marad előtte.” Az izraelita hitközségek azonban továbbra is küzdöttek azért, hogy a zsidó diákok ezt a felmentést megkaphassák, minisztériumi szintű dönté-sért folyamodtak. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1885. dec. 12-i 49225. számú rendeletében hozott döntést „a középiskolába járó iz-111 Reznyák Albert Lajos OSB (Nemesládony, 1849 – Balatonfüred, 1918) 1869-ben lépett be a bencés rendbe. 1875–1879 között volt a pápai algimnázium tanára, magyar nyelvtant, mennyiségtant, természetrajzot tanított. Névtár (1987), 108–109, 846. sz.112 PFL PBG Hivatalos levelek 1879. február 7.
