Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
IV. Szemle
356 Szemle történethez nyúlt a szerző, amely fontos szerepet játszott a 19. és 20. századi ma-gyar egyháztörténetben, oktató és nevelő munkája révén pedig nagy hatással volt a társadalom szemléletének alakításában is. Másrészt az is figyelemre méltó, hogy a műnek eddig kevés párhuzama akad. A témában úttörőnek Bánkúti Gábor számít, aki 2011-ben megjelent A jezsuiták a diktatúrában című könyvében a fokozatosan kiépülő pártállami diktatúrának a jezsuita rend magyarországi működésének fel-számolására tett lépéseit mutatta be. Természetesen készültek már bőséggel ta nulmányok, életrajzgyűjtemények , és önálló kötetek is egy-egy szerzetesrend meg -hurcoltatásának történetéről, de a pártállami diktatúra teljes időszakára kiterjedő összefoglalással ritkán találkozhatunk. Az első visszaemlékezéseket a rendszervál tás után a jezsuita rend adta közre az Anima Una sorozatban, amely 1995-ben már a nyolcadik kötet számlálta, tematikáját tekintve pedig az üldözött jezsuiták vallomásaitól a kortárs jezsuiták életrajzáig terjedt. A ferences rend 2000-ben indította útjára a Fontes historici Ordinis Fratrum Minorum in Hungaria című sorozatot, ennek első kötetét Kálmán Peregrin szerkesztette, és települések szerint csoportosítva közöl forrásokat és visszaemlékezéseket ugyanebből az időszakból. A piarisák szét -szóratásának történetét Böszörményi Géza foglalta össze 2007-ben, míg a bencés rend 2016-ban indított konferenciasorozatot a pártállami diktatúrához fűződő viszonyának feltárásáról. A kisebb rendek történetét tárgyaló művek között emlí-tem meg a nagyközönség számára talán kevésbé ismert Révész Éva és Tóth Zoltán munkáit, akik az Isteni Ige Társaságának történetével foglakoztak, és a 2011-ben és 2016-ban megjelent közös munkáikban nemcsak a verbiták késői magyarországi megtelepedésével és a két világháború közötti tevékenységével, hanem a diktatúra alatt szétszó ratásba kényszerülő szerzetesek sorsával is foglalkoztak. Térjünk vissza Gyóni Eszter munkájához, a Zirci Ciszterci Apátság kiadásában megjelent rendkívül igényes, szép kiállítású kötetre, amely több éves kutatómunka eredményeit foglalja össze. Egy rövid bevezető, a téma historiográfiáját, valamint a ciszterci rend egyetemes és magyar történetét összefoglaló fejezetek után hét részben tárgyalja a zirci apátság szerzeteseinek sorsát a pártállami diktatúra idején. A vizsgált korszak egybeesik Endrédy Vendel apátságával, akinek pályája indulását és apáttá választását a negyedik fejezetben ismerhetjük meg, míg a pannonhalmi visszavonultságban töltött utolsó éveiről a tizedik fejezetben olvashatunk. Az így kijelölt keretben időrendben haladva ismerhetjük meg a rendi élet második világháború utáni újraindulásának nehézségeit, a ciszterci iskolák államosításának kö rülményeit, majd a szerzetesrendek feloszlatásának történetét, valamint ennek következményeit, végül az állam által illegálisnak bélyegzett rendkormányzati szer -vezet kiépítésének nehézségeit. A szerző a teljesség igényével vette számba a rend tagjait ért atrocitásokat, a bírósági eljárások alá vont szerzetesek sorsát, akár a Rá-kosi-korszakban, akár a Kádár-rendszerben érte retorzió a rendtagokat. Első helyen természetesen – külön alfejezetben – a Mindszenty-perben elítélt Baranyay Jusztin sorsa került feldolgozásra, de az ötvenes évek szórványperei, és a hatvanas évek további perei sem maradtak ki a sorból. Így önálló fejezetet kapott a Grősz-perben és annak mellékpereiben elítélt ciszterciek szerepének bemutatása, és a hatvanas évek egyházellenes kirakatperének számító „Fekete Hollók” fedőnevű ügyben perbe fogott szerzetesek története is. A feloszlatással kezdődő, a titkos rendi szervezet ki-
