Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
IV. Szemle
A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár ősnyomtatványai (Incunabula Bib-liothecae Sancti Martini de Sacro Monte Pannoniae II.). Összeállította W. Salgó Ágnes. Pannonhalmi Főapátság Bencés Kiadó, Pannonhalma 2017. 258 oldal. A könyvtári gyűjtemények egyik legértékesebb állományrészét alkotják az ősnyomtatványok (incunabula), az 1500. december 31-ig nyomtatott művek. Magyarország legrégebbi bibliotékája, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár, az új katalógusban szám ba vett 237 ősnyomtatványával az országban megtalálható incunabulumoknak mindössze néhány százalékát őrzi, állománya mégis több szempontból figyelemre méltó. A magyarországi ősnyomtatványok katalógusa, a CIH1 alapján harminc fö -lött van azon 1500-ig nyomtatott művek száma, amelyeknek egyetlen hazai példá -nyát Pannonhalmán őrzik. Itt találhatunk meg egy olyan művet is, ami csak ebben a könyvtárban lelhető fel az egész világon. A kis terjedelmű, mindössze négy levélnyi ősnyomtatvány VI. Sándor pápa kancelláriai szabályzatát tartalmazza. 2 A pannon -halmi ősnyomtatvány-gyűjtemény további érdekessége, hogy az első Magyarorszá gon nyomtatott könyv, a Budai Krónika (Chronica Hungarorum) nyomtatása (1473) előtti évekből négy könyv is megtalálható a könyvtárban. Több mint száz évvel ezelőtt Récsey Viktor bencés szerzetes, gimnáziumi tanár, könyvtáros és régész Ősnyomtatványok és régi magyar könyvek a pannonhalmi könyvtárban 3 címmel összegyűjtötte a Pannonhalmán őrzött legrégebbi könyveket, és ki -adta azok katalógusát. Munkája két részből áll: 1536-ig tartalmazza az ősnyomtat -ványokat, illetve 1711-ig a régi magyar könyveket. A jelenleg elfogadott időhatárig terjedő köteteket tartalmazó első részben 232 művet írt le. Récsey könyvében hivat-kozott az akkor elérhető katalógusokra és bibliográfiákra, leírásaiban közölte a szö vegkezdetet (incipit) és a befejezést (explicit). Az egyedi bélyegekre azonban kisebb hangsúlyt fektetett, az egyes művek eredetét (proveniencia) nem közölte következetesen, néhol megemlékezett a tulajdonosokról (possessor) , máskor nem. A nem szi-gorú szabványt követő közreadásnak köszönhetően azonban olyan érdekességeket is találhatunk művében, mint például Thuróczy János Chronica Hungarorum-ának 1 Catalogus incunabulorum quae in bibliothecis publicis Hungariae asservantur, szerk. Sajó Géza – Soltész Erzsébet, Budapest, 1970. 2 Alexander VI. (papa): Regulae cancellariae, 12. tétel. 3 Incunabula et Hungarica Antiqua in Bibliotheca S. Montis Pannoniae, Budapest, 1904.
