Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
34 Schilde René lenne magyar érzelmű. Válaszában felhívja a figyelmet egyrészt az iskolák felelősségére a magyar nyelv elsajátításának elősegítésében, másrészt ezzel kapcsolatos pozitív tapasztalatokra hivatkozik: „Szerény nézetem szerint az oskola van hivatva a hazai nyelvet a fogékony gyermekkebelbe ojtani, an nak szépségét, jó hangzatosságát ismertetni, és ebben a tekintetben nem hiszem, hogy az évek hosszú során át bárkinek is lett volna panasza oskoláink ellen; sőt tudtommal, — értesültem azon tanároktól, kik az első gymnasiumi osztályokban tanítják a magyar nyelvet — az izr. gyermekek kiállják a versenyt keresztény tanulótársaikkal.” A helyi izraelita vezető a cikk íróján szá -monkéri az általa emlegetett „haladó, jóravaló magyar szellemet” mondván: „De én a magyar nemzet lovagiasságától mást várok. Azt várom, hogy türe-lemmel elejbe fognak nézni azon időnek, mikor a magyar semináriumban képzett papok a szószékeket elfoglalják, mikor a polgári házasság törvénnyé lesz iktatva, mikor vallási, polgári és társadalmi egyenjogúságunk nem csak a türelmes papíron fog állni, hanem gyakorlatilag érvényesülni és testet nyerni fog! —Dixi et salvavi animam meam.” 90 Az újság hasábjain folytatott polémia nem állt meg ezen a ponton. Antal Gábor a következő lapszámban reagált Steiner József soraira. Felelőssé tette az izraelita népiskolákat azért, hogy a német nyelvet indokolatlanul erőltetik: „meg nem foghatom, hogy népiskoláikban teljesen magyar nyelvű gyermekei-ket miért erőszakolják arra, hogy a héber szöveget csak németre fordítsák, hogy héberre csak németből fordítsanak: mikor az a német szellem, mely-nek ők oly hű ápolói, volt éllesztője és terjesztője mindig az antisemitismus nak”. A magyar gimnáziumi oktatás minőségét viszont elengedhetetlennek tartotta annak érdekében, hogy a zsidó rabbik és hitközségi vezetők magyar érzelműek és haladó gondolkodásúak legyenek: „A magyarországi születésű rabbinusok közül mindazok, kik a gymnasiumot kellőképpen nyilvánosan vé-geztek, legnagyobb részben tudnak magyarul; ellenben akik a gymnasiumot kellőképen nyilvánosan nem végeztek, hanem ugy a hogy szereztek érettségi bizonyítványt, azok nem tudnak magyarul és azt látjuk , hogy hazánkban ezek a germanizmusnak és bigottizmusnak legerősebb terjesztői; ezekből kerül ki a sok híres szenteskedő rabbi, a kik képzetlenségüket és kevés mű-veltségüket szenteskedésükkel és fanatismusukkal akarják eltakarni.” 91 Az újság hasábjain zajló vita ezen a ponton megállt. A két középiskola vonatkozó statisztikai adatait vizsgálva láthatjuk, hogy míg a bencés algimnáziumban a vitát követő években nem csökkent a zsidó diákok aránya, addig – talán a református kollégium tanára által generált vita hatására is – a református kollégium alsó négy osztályában négy tanév alatt 25%-ról 12%-ra csökkent az izraelita felekezetűek aránya. 90 Pápai Lapok, 1882. április 30., 75.91 Pápai Lapok , 1882. május 7., 79.
