Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
30 Schilde René Mivel csak a gimnáziumban szerezhető érettségi vizsga révén volt bizto-sított a továbblépés bármelyik felsőoktatási szakterületre, így a humánokta -tásra épülő gimnáziumi oktatás mindvégig hangsúlyos maradt, nagyobb volt a presztízse. Erről tanúskodik Mándi István, a pápai református kollégium tanárának 1880-as iskolai évkönyvben olvasható értekezése is: „A középtanoda rendeltetése, feladata, hogy 1. mint önczélú intézmény a nö vendéknek általános képzettséget adjon a tudományok világából, 2. mint közép, a népiskolát kösse össze az egyetemmel, tehát, hogy a népiskolákból kellő elemi ösmeretekkel a középtanodába fölvett tíz éves gyermeket 8–9 éven át olyan és annyi ösmerettel ruházza föl, hogy az egyetembe lépő ifjú ez ösmeretek alapján a szaktudományok akármelyikét sükerrel tanulhassa, söt azokat egész, mélységökben sajátjává tenni bírja. Okosan rendezte ezt be őseink akár öntudatos bölcsesége akár szellemi ösztöne úgy, hogy a léte-ző tudományok mindegyikéből általános ösmereteket gyűjtsön a növendék, tehát úgy, hogy a középtanodákból kikerült növendékekben, egész, concret embereket nyerjen a haza, a világ, kiket érdekeljen minden a mi igaz, jó és szép, s kik hévvel szeressenek mindent a mi e három eszme körébe esik. Azért nem tartózkodom kimondani, hogy a reáliskolákat végzett egyébként alapos embereinket, kiknek tanulmányaiból hiányzik a classicus világ, és philoso-phia ösmerete , csak fél, abstract embereknek, purus putus mérnök- vagy me -chanicusoknak stb. tartom, és jobbnak vélném, ha e tárgyak is fölvétetvén az egyetem szaktudományai közé, ifjaink e speciális irányra a végzett középtanoda után lépnének.” 80 Ugyanakkor az 1883-as középiskolai törvény elfogadása után országosan felerősödtek azok a hangok, hogy a hagyományos klasszikus műveltségre építő, a klasszikus nyelvek (görög, latin) szerepét túlhangsúlyozó műveltség-eszmény túlhaladott, és már nem felel meg a polgárosuló társadalom igényei-nek, amelyeknek a latin és görög nyelv nélküli, modern nyelvi képzést nyújtó reáliskola által adott tudásanyag jobban megfelelhet.81 Pápán mind a bencés algimnázium, mind a református kollégium a hagyományos műveltségesz -ményt képviselte, s még az 1899-től (1924-ig) érvényes gimnáziumi felső ta gozatos tananyag is ezt támasztotta alá. Ugyanakkor Pápán éppen a nagyrészt iparos tevékenységgel és kereske-delemmel foglalkozó helyi zsidóság képviselte azt a nézetet, hogy a reáliskola jobban megfelel a modern polgári elvárásoknak. Az 1878-ban elindított, csak egy tanévet megélt pápai ortodox izraelita reáliskola is ezen ösztönzésből indult elméletileg: „Minden felekezet tart fenn saját keblében középiskolákat, melyekben az ifjúság az életpályákra szükséges tudományos kiképzéseken kivül vallásos 80 Tarczy (1880), 1. 81 Mészáros–Németh– Pukánszky (1999), 362.
