Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)

III. Forrás

A naplófüzetből kigépelt lényeges részek, 1942–1944 279

kiutat intézményeink fennmaradására, tartására. Egy gondolat foglalkoztatott csupán, és ez nyugtalanítóan: felszámolni mindent. Leginkább akkor leszünk valóban értékes tagjai és munkatársai Rendünknek, ha itt minél szerencsésebben pénzzé téve ingatlanjainkat, visszamegyünk Magyaroszágra. Pedig akkor még nem is volt meg a nagy kibontakozás, a nemsokára ezután bekövetkezett gyökeres politikai rendszerváltozás. Nem mintha most más lenne szívem mélyen a felfogás. Hiszen ittlétünk, alapításaink stb. – mind a véletlen szülte körülmények következménye, vagy, mondjuk, eredménye. Nem vagyunk missziós Rend. Ha nincs elvesztett második világháború, nem lennénk itt, és nem lenne Szent Gellért Kolostor, immár apátság, és nem lenne Szent Imre Kollégium sem. De semmi más sem, ami és amik még ehhez az alapításhoz fűződnek. Szinte magától értődő, természetes folyamat, hogy visszamenjünk, hiszen a magyarországi hivatásunkon belüli működés, tevékenység ismét teljességében lehetséges, sőt nagyon is kívánatos, hogy a lehetőségek szerint – gondolok itt legtöbbünk előrehaladt korára – otthon erősödjék a bencés rend és vehesse vissza volt mun

kahelyeit. Tudomásul kell azonban vennem, hogy a többség nem szavazná meg ezt a gyökeres „megoldást”. Bár nemigen folyok bele, veszek részt, mind a kolostor, mind az iskola életében, – mégis ha nem is lelkesedéssel, de be kell látnom, hogy esetleges innen való „felszívódásom”, egyéni hazamenetelem úgy tűnnék fel, nincs kétség, úgy értelmeznék, hogy menekülök a süllyedő hajóról. Adja Isten, hogy tévedjek, de szorongóan az az érzésem, hogy a süllyedés veszélye, igenis, fennforog. A legfiatalabb magyar bencés 61 éves. Az ún. brazil utánpótlás kevés és gyér minőségű. Főapátunk, Várszegi Asztrik,

jön vizitációra augusztusban. Meglátjuk, lesz-e valami kibontakozás-kísérlet, vagy talán kibontakozás egy meg oldási irány megjelölésével.18

Ma 1992. február 7-e van! Elhatározásom szerint folytatom az összefoglaló Napló-írást.

Szeptember Ebben a hónapban van az érsekség rendezte brazil Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus. A rádiók szerint számítani lehet tüntetésekre az „ellenségek” ellen: németek, olaszok, magyarok stb.

Mind Ipiranga, mind Vila Maria városrészekben maguk a magyarok kértek bennünket, hogy ne legyen a heti esti „ájtatosság”, mivel nem mernek össze-jönni. Mindenfelől az inkább éretlen és primitív fiatalság fenyegetőzése.

Bekértek a Vizsgálati Fogságba (Casa de Detenção): a nemzeti ünnepen, szeptember 7-én; a letartóztatottak meg szeretnék vendégelni látogatóikat. Pénzbeli támogatást kérnek. Megjegyezték, hogy a presbiteriánusok már 200 18

A napló szerkesztője 1994 júliusában, augusztusában, személyes találkozáson ugyanezeket a gondolatokat hallotta a szerzőtől.