Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején 27 évében (1875) már 43,9% (65 diák), a folyamat pedig az 1877/1878-as tanév-ben tetőzött, amikor a pápai bencés algimnáziumba járó diákok 48,3%-a (87 diák) volt izraelita felekezetű. A következő tanévben viszont ez a tendencia megszakadt. Az ortodox izraelita hitközség elindította fiú reáliskoláját (lásd fentebb), és ez a bencés gimnáziumba való beiratkozási számokban is látvá-nyosan jelentkezett. Az 1878/1879-es tanévben 50 izraelita felekezetű diák járt a bencések iskolájába, ez az összlétszám 30,6%-át jelentette (az előző évi 48,3%-hoz képest). Ezek a számok érthetőek, hiszen valószínűleg a bencés diá kok egy része vándorolt át a reáliskolába. A felekezeti reáliskola viszont egy tanévnyi működés után megszűnt, azonban úgy tűnik, hogy a zsidó diá kok nem tértek vissza a bencés algimnáziumba. Sőt a negatív tendencia a követ-kező tanévben folytatódott: az 1879/1880-as tanévben 39 izraelita felekeze -tű diák tanult az iskolában, ez a diákok összlétszámának 27,4%-át jelentette. A következő két évtizedben kisebb-nagyobb kilengésekkel ezek az arányok maradtak (20% minimum- és 37% maximumértékkel), az 1870-es évek ér-tékeit azonban már soha nem érte el. Vajon mi lehetett az oka annak, hogy az izraelita reáliskola kudarca után a zsidó diákok nem tértek vissza a bencések iskolájába? Mindeközben a református kollégium alsóbb osztályaiban (1–4.) egy ellentétes irányú folyamat indult el. Míg az 1878/1879-es tanévben 16 izraelita felekezetű diák (12,5%) tanult a reformátusoknál, 1879/1880-ban már 30 (23,8%), 1881/1882-ben már 45 diák (25,4%). Az 1875-ös szakadás tényére a pápai bencés gimnázium iratanyagában több helyen is találunk utalásokat. 1875. október 5-én az újonnan megala-kult pápai izraelita vallásközség elöljárósága tájékoztatta a bencés igazgatót, hogy a hozzájuk tartozó izraelita diákok vallásoktatójául Klein Mór főrabbit választották, és kérték, hogy számára a hittanórák megtartására az algimnáziumban termet biztosítsanak.70 Néhány nappal később, október 18-án az ortodox hitközség iskolai elöljárósága „hitközségünk viszonyaiban történt változások illetőleg a kilépett tagok önálló vallásközség név alatt történt alakulása következtében” kérte Ocsovszky Kázmér igazgatót, 71 hogy készítsék el azon izraelita tanulók névjegyzékét, akik az ő hitközségük hitoktatásában vesznek részt.72 Az önálló hitközség létrejötte utáni hónapokban az ortodox hitközség elöljárósága több alkalommal próbált információt szerezni arról, hogy pontosan hányan tartoznak az újonnan létrejött neológ hitközséghez, 70 PFL PBG Hivatalos levelek 1875. október 6.71 Ocsovszky Kázmér Ambrus OSB (Nagyszombat, 1839 – Bakonybél, 1911) bencés szerze -testanár. A pápai gimnáziumban 1862–1867 között dolgozott, majd Győrben (1867–1868) és a pannonhalmi főiskolán (1868–1875) tanított. 1875-ben visszakerült Pápára: 1875– 1906 között házfőnök, 1875–1893-ban gimnáziumi igazgató, 1887–1893 és 1899–1906 között házgondnok. Innét vonult nyugalomba Bakonybélbe 1906-ban.72 PFL PBG Hivatalos levelek 1875. okt. 18.
